Ma elkövetkezett az első Tom és Jerry, Rozi nagy örömére.
Elkezdtek megint jönni a hajók, már volt egy spanyol teherszállító, amit jobbnak láttunk kikerülni. Nincsenek közel, de figyelni kell. Ez jó alkalom volt, hogy megismerkedjünk családilag a radarral.
Mondanom sem kell, aktuális kedvenc lett. De mivel sok áramot fogyaszt és most nem motorozunk, ki kellett kapcsolni. (Amúgy nagyon jól működik ez mindennel: ha valaminek kézzelfogható, racionális magyarázata van - nem tudom feltölteni a laptopot, hogy mesét nézzenek, Apának kell hagynunk sportszeletet, hogy tudjon éjjel vezetni, a térképet meg kell őriznünk a visszaútra is, stb. És most a hajón, elég kevés a "csak, mert úgy szoktuk" de ami van, annak van racionális alapja. Hamar megértik, elfogadják és betartják ezeket a szabályokat.
Amúgy mélypont. A szélkormány változatlanul nem tölti be a szerepét, akadozik, Tominak negyedóránként szerelnie kell. Amit ő szívesen megtesz (és ez nem éppen az én biztonsági komfortzónámon belül van), de most úgy tűnik ez a bőséges hátszél kifogott végképp a szélkormányon. Már napközben látszott, hogy kemény éjszakánk lesz, folyamatos kormányzással. Így is lett. Ráadásul lassan kumulálódik mindkettőnkben az alváshiány. Rettenetes gondolat, hogy ez még két éjszakán keresztül legalább így lesz...
No comments:
Post a Comment