 |
| Viszlát, Piombino! |
Aggodalom van bennem: hogyan lesz ez a 10 nap? Addig rendben, hogy Tomi tud vitorlázni, meg volt jó pár off-shore meneten is, de ez azért más: család, gyerekek, semmi külső kapaszkodó, külső segítség, ahova fordulni lehetne, ha "baj van". Csak a tenger meg mi, négyen. Részben: mi ketten. Nehéz elkerülnöm az igazság pillanatának előestéje érzést. Estére erősen lehűl az idő. Tomi a kapitány, egyelőre fel sem merül, hogy én egyedül maradjak a kormánynál, Tomi éjjel kint alszik a padon - kétszer 1-1 órát. Hajnalra ki is jön rajta a tengeribetegség, nagy nehezen sikerül eljutnia a hajó széléig…
No comments:
Post a Comment