31/12/2014

Ez is csak egy nap


Mikor máskor, ha nem most? Kora reggeli ébredés, Amy Childs unschoolingos podcastjait nézegetem és megtalálom Daniel Mackler-rel készítettet. Parádés év végi ajándék!
Aztán bejön a szél. Félelmetes nézni, ahogy nyom rá bennünket a mólóra.
Az év utolsó naplementéje



30/12/2014

Majdnem aktív nap


Hol férhet el itt ennyi ember?

Ömlenek az emberek a szigetre. Minden félórában, órában, amikor a Biosfera Express kiköt, gurulós bőröndös emberek, hátizsákos, napfénytől amúgy jól láthatóan elzárt emberek lepik el a teret. Igaz a hír: Graciosa szexi szilveszteri helyszín. Angolok, franciák, németek, spanyolok, menedzserek töltik meg az éttermeket, a pékséget, a boltot, a strandot, a partot.

29/12/2014

A sirokkó bekavar


A hajókészítés addiktív.
Ma reggel elmegy a Beija Flor, viszi magával az új francia, igazi routard barátainkat. A sirokkó elől Lanzarote déli csücskébe, majd Fuerteventura-ra menekülnek. Szigorúan horgonyzóhelyekre.

28/12/2014

Jean-Philippe, Marie, Mona és Annais


Ma van az a manana, amikorra megbeszéltük a találkozót a francia családdal. Rozi készül rá, a tegnapi parti futkározás Mona-val mély nyomokat hagyott benne. Egy nagylány, aki barátkozni akar vele, aki figyel arra, hogy ő mit szeretne és úgy játszik vele. Mona tényleg félelmetesen nyitott. Hétéves és simán közeledik hozzám, beszélget velem, ha nem értem, lelassítja és elszótagolja (ugyanazokat a szavakat, olyan édes!). De Tomit is megkergeti, ha éppen ő jár arra. És Marcit is megkörnyékezi sokszor, pedig nem beszél igazán más nyelvet a francián kívül, és Marci nem éppen a széles fogadókészségét veszi elő. Nyitottság, kíváncsiság, tiszta kapcsolódási szándék árad belőle.
Három a barbie

27/12/2014

Választások


Részemről ma bármi. Kikapcsolom a fejemben a szülőt és próbálok csak magam lenni. Nem várni semmit és leginkább azt elfogadni, ami van, ami alakul. Nahát, ez így olvasva egyszerűbben hangzik. Azért részben működött. Ha más nem, rövidebbek voltak, hamarabb elmúltak a csalódások. És nem, nem ezekkel a szavakkal terveztem. Egyszerűen csak éreztem, hogy ez ma az én napom, ma ismét van bennem erő, hogy a jobb megoldást válasszam és lecsaptam rá. És tényleg jó nap lett.
Giccsgyűjteményünk újabb gyöngyszeme

26/12/2014

Incifinci bejegyzés



Marci készített pár hajót (a hajtogatott a Maja, a másik csak egy hajó)
Hüvelyk Panna, mozgáshiány, megosztás és efölötti öröm, harbour master keresés és nem találás, francia családdal összetalálkozás, fedélzet sótalanítás, korlátlan internet 5 euróért újévi akcióra gyorsan lecsapás, recycling rizottó készítés, sok írás, kevés horgolás, Angry Birds rekordok megdöntése, Apának besegítés.

25/12/2014

Rozi nagylány


Még tart az eufória. Elfog a melegség, amikor Rozi (nagyon aggódtam, hogy nem túl korai-e neki ez a tablet dolog) zokszó nélkül, igazi, mélyről jövő élvezettel ajánlja fel Marcinak a saját gépét a Tomi által lenyúlt Marcié helyett. Közben mosolygós, számon kérő hangon kérdezi meg Tomit: „Apa, tudod, minek jött el a ideje?”. Tomi kérdő kézmozdulatára, gyorsan válaszolja: „Hát annak, hogy nem szopogatom már annyit a ujjamat!” Diadalmasan tekint szét rajtunk.

24/12/2014

Feliz Navidad!



Ökológiai lábnyom csökkentés

Karácsony van. Ami a szeretet ünnepe. Mi összekapunk a szelektív kuka fölött valami nagyon komoly fajsúlyú dolgon. Már nem emlékszem, hogy mi lehetett az. Igazi téli napot varázsolunk magunknak. De bekapcsoljuk a túlélő üzemmódot és várjuk a csodát. Mint a gyerekek, akik szintén.

23/12/2014

Szél, karácsonyi készülés, horgolás


 Bolond szélre ébredünk fél négy tájban. Tomi szükségét érzi még néhány kötél elhelyezésének. Én is megragadom a kínálkozó alkalmat és beszedem a tegnap kimosott ruhákat.

22/12/2014

Összevont semmi


Giccsparádé
Kimaradt három nap: szombat, vasárnap és hétfő. Kimentünk az öbölbe és csak voltunk főleg. Babázás, horgolás, főzés, evés, meseolvasás, mozizás, icipici fürdés, icipici séta, icipici motorcsónakázás, hullámbámulás. Meg még biztos sok minden, ami már beleveszett a ködbe.

19/12/2014

Vadkemping



Szoba kilátással
Ma átállunk. Tegnap Tomi összebarátkozott az öbölben horgonyzó német hippikkel. Az első kézből kapott információk átbillentik benne a mérleget. Karácsonyra vissza kell ugyan jönnünk, mert akkorra megint erős és főleg rossz irányból fújó szelet jósol Tomi kedvenc széljelző oldala. Szerencsére a kikötő kapitánya is jóváhagyja a tervünket: visszaenged a jövő hét elején a kikötőbe.

18/12/2014

Olvasás, napsütés

Az előrejelzés szerint ma délután eláll a napok óta folyamatos 25 csomóval fújó szél, ami az amúgy kellemesnek hangzó 20-24 fokot is elég zimankóssá teszi. Reggel még belehúz, sőt eső is esik. Kezdek gyanakodni, hogy talán elírták azt az évi 150 mm-nyi esőt.


Olvasnak. Marci még csak tanulja, Rozinak már megy.

17/12/2014

Tomi (egyik) csillogós napja

Új nap, új lehetőség. Az akksi nem él vele. A telefon sem. Nem töltődnek.
Elfogyott a kenyerünk, a reggelit megoldjuk a mézeskaláccsal (ó, régi szép, mézeskalácssütő, pazarlós idők!), de aztán el kell mennünk a pékségbe.

16/12/2014

Elengedős nap


Csak a kutya hiányzik innen.
 Menni kéne már abba az öbölbe, úgy kalkuláltuk az ehavi büdzsét, hogy itt már nincs napi fix kiadásunk. De a szél nagyon erős még. A horgonylánc pedig túl rövid, elmaradt a pótlása a hajó felkészítésekor. Nem lenne túl biztonságos ezen a rövid horgonyon ekkora szélben kiállni.

15/12/2014

Hajónapló - 2014.12.15., hétfő

A tegnap esti internetmizéria ma reggel is tartja magát, ebből nem nagyon lesz blogfeltöltés. Családi (ok, csak szülői, de vétó nélküli) határozat születik: kimegyünk a Los Mateosba. Reggelizünk és a ránk jellemző, fókuszáltnak nem nevezhető módon összekészülünk.
Bocival megyünk, Tomi praktikus kényelemszeretete. Alig érünk ki a partra, Marci szandált le és már a vízben is van.
Ha kicsit kisüt a nap...


14/12/2014

Hajónapló - 2014.12.14., vasárnap

a mai ebéd: spagetti torta
Korán ébredek, sok az elmaradásom, kezdenek túlnőni rajtam. Unschooling terveim egyik fekete foltja még a hogyan lehet saját magadra időt fordítani, netán pénzt keresni miközben a gyerekekről is unortodox szinten gondoskodnod kell.

13/12/2014

Hajónapló - 2014.12.13., szombat

Reggeli ismerkedés a mólóval. A gyerekek végigsétálnak. Marci a hajókat mustrálja, igencsak értő szemmel, Rozi a lila pokrócát palástként magára terítve vonul mögötte. Csak figyelem őket, igyekszem elengedni minden valaha hallott, jólneveltségről szóló tanítást, leginkább azokat, amik a mezítláb, alulöltözve történő emberek közé menésről szólnak.
Viharnyomok és peca

12/12/2014

Hajónapló - 2014.12.12., péntek


Ma La Graciosa. Mindenki állítja, hogy nem szabad kihagyni. Aki ismer bennünket, még hozzáteszi: nektek nagyon fog tetszeni.

olyan horvátországos

11/12/2014

Hajónapló - 2014.12.11., csütörtök

Ma tényleg elmegy a Maya. Herbert édesanyja érkezik holnap az egyhetes karácsonyi fiúlátogatásra, unokázásra.

10/12/2014

Hajónapló - 2014.12.10., szerda


Ébredéskor még abban vagyunk, hogy ma elmegy a Maya és vele a barátaink. Aztán kiderül, hogy nem, sőt. Bulit szerveznek ma estére.

08/12/2014

Hajónapló - 2014.12.08., hétfő


Tengős-lengős nap. Ma majdnem elmentünk egyet turistáskodni, szigetfelfedező túrára, de ünnepnap van, ezért zárva az autókölcsönző. Halasztjuk. Már fel sem tűnik.

A (levél)titkokról, szubjektíven


Essünk túl a nehezén. Azért kell írnom erről, mert érintett vagyok.

07/12/2014

Hajónapló - 2014.12.07., vasárnap


Ég az arcom a tegnap este miatt. Asma éjfélkor elbúcsúzott egy facebook üzenetben. Bocsánatkérésemre kedves köszönettel válaszol: végre volt alkalmuk egy jót beszélgetni kettesben. Milyen jó is így lenni egy kapcsolatban! Ági jut eszembe. Egy ideje tejszín helyett tejjel iszom a kávét.

06/12/2014

Miért kellett ezt?


Miért kellett ezt elmondani? Miért kellett az arcu(n)kba tolni? 
Kit érdekel egy ártatlan félredugás? Más is túlélte már.
Megtörtént, kiderült (na, ez is megér egy misét), felejtsük el minél előbb és haladjunk tovább.
Ami nem olyan rossz, az már jó. Miért kell itt eljátszani a mártírt?

Hajónapló - 2014.12.06, szombat


A reggeli mikulástúrán összefutok a még álmos fejű Asma-val. (Az ő svájci mikulásuk egy héten keresztül folyamatosan jön, minden nap egy kis apróságot potyogtatva a gyerekeknek, majd hatodikán este odapottyantja a legnagyobb ajándékot.)
Adam eltanulta Marcitól a mindenrefelmászást

05/12/2014

Hajónapló - 2014.12.05., péntek


Ébredés után Tomi nekiáll a - érzésem szerint szétesőben lévő - hajó szerelésének. Kiszivattyúzza a vizet, megtalálja a lyukat a fedélzeten, a zárlatot okozó vízbe lógó drótokat, a szétment ventillátort az akkumulátor töltőben.

03/12/2014

Hajónapló - 2014.12.03., szerda


Szabadok vagyunk!

Elindulunk, felszedjük a horgonyt. Süt a nap, szép az idő. Rozi a cockpitből nézelődik, közben magában énekelget, Marci a fedélzeten mászkál, segít a kiállásban.

01/12/2014

Hajónapló - 2014.12.01., hétfő



Csak félig vagyok itt, szívem szerint egészen máshol lennék, de leginkább nem lennék.

Azt sem tudom igazán értékelni, hogy éppen ezt a nagyon szimpatikus olasz párt küldte mellénk a vihar. Egy gyönyörű ötven lábas hajóval, amit még a pasi édesapja vásárolt. Vasárnap estére áthívtak vacsorázni, egy real italian pasta-ra.
Rozi otthon érzi magát


30/11/2014

Hajónapló - 2014.11.30., vasárnap


Advent első vasárnapja. Napsütés. Aztán eső, napsütés, eső, napsütés, eső. Kivirágzott a penésztől a fürdőben a nesszeszerem. Egyik pillanatról a másikra. Durván.
Virágos jókedv

29/11/2014

Hajónapló - 2014.11.29., szombat


Korai ébredés a viszonylag sima éjszaka után. Csak hajnalban adta meg magát az oszlopra erősített kötél (ez már a második kötelünk volt). Amikor kinézek, Tomi torzonborz fejjel, egy szál pólóban és alsógatyában ölelgeti az oszlopot. Apró kis pillanatok.
Kint

28/11/2014

Hajónapló - 2014.11.28., péntek


Hajnal. Tomi már kint, a hajó nagyon mozog. Letört a móló. A tegnap érkezett ötvenlábas olasz White Bear huszonhét tonnája és a tizenegy tonnás Equator túl sok volt neki. Tomi az olaszokkal együtt a mólót kötözi.

Négy csavar helyett két heveder és jósok kötél

Rozin megint kijön a tengeribetegség. Már nagyon elege van belőle. „Anya, az embernek mért mindig a test hány? Vagy azt gondolja, hogy hányjon?”

27/11/2014

Hajónapló - 2014.11.27., csütörtök


Ma jön a vihar. Az előrejelzés szerint 50-60 csomós szél és 6-7 méteres swellek érnek ide hamarosan. Madeirát már letarolták.

Viharra várva

26/11/2014

Hajónapló - 2014.11.26., szerda


A reggel a már szokásos milegyennel indul. A kikötőkapitány, nem mellesleg tapasztalt tengerész is, aggódik a saját hajójáért. A kikötőt nem éppen átgondoltan építették meg, nem elég magas a hullámtörő, ráadásul a kikötőn belül a falak meredek betonfalak, amik nem csillapítják, hanem visszaverik a hullámokat, egy mosógépdobbá változtatva a kikötőt. A januári hullámtámadás nyomait még most is lehet látni.

Agadir (de lehet, hogy Marokkó) talán legrendezettebb pontja

25/11/2014

Hajónapló - 2014.11.25., kedd


Délelőtt megérkezik a passzátszél. A génua felhúzásával ünnepeljük meg. Már hat csomóval hasítunk. Esélyünk van rá, hogy még a teljes sötétség előtt beérkezünk Agadirba. Lassan javul a közérzetünk, csak ez a tompa fejfájás múlna már el.
Agadir by night

24/11/2014

Hajónapló - 2014.11.24., hétfő



Kihajózunk Safiból. Antinap. Eső, a szomorú, örökké ittmaradónak tűnő fajtából. Mindenütt hatalmas, izgága, ellenséges hullámok. Mindenünk tiszta víz. És hányásszagú.
Az erős szembeszélben leszakad a grósz.

neki nem sikerült
 

23/11/2014

Hajónapló - 2014.11.23., vasárnap



A délelőtt ma nehezebben indul, nem találjuk a hangot Rozival. Tomi összekiabál a szemközti krúzersoron álló Majával és megegyeznek, hogy átmennek egy útikönyvet megosztani. Marci is megy, nem kérdés. Rozit pár csomag csokis nápolyival (amit ajándékba neki kell átvinnie) sikerül rávenni a vendégségre. Érzem, ahogy a beálló csendben kisimulnak az idegeim, és a hajónaplót író ujjaim zongorázása feltölti az energiakészleteimet. Rákaptam.

22/11/2014

Hajónapló - 2014.11.22., szombat



Ma vendéglátók leszünk. A már megszokott közös, kipakoló reggeli (egy Horvátországban vásárolt marokkói halkonzervvel feldobva) után a szokásosnál nagyobb rendet vágok a szobákban, Marci és Tomi a cockpitet mossák le. Ráfér. Megszaporodott a krúzer kolónia, már három másik hajó mászik át rajtunk és hozza-viszi a kikötő mocskát, ha a partra akar jutni. És nemsokára megérkezik a negyedik is: Dave, a szólózó ausztrál tengeri medve.

halászik, olvas - felfelé 5 méter, lefelé 15

21/11/2014

Hajónapló - 2014.11.21., péntek

A tegnapi, hajón töltött nap után, ma strandot tervezünk. A kikötőbe beállásunkkor láttuk, hogy van egy strand a hullámtörők magasságában, oda igyekszünk. Terveink szerint gyalogszerrel, de a kikötői őr leszólítja éppen autóval induló, Aziz nevű kollegáját, aki elfuvaroz bennünket a strand bejáratához.

hullámtermészet

20/11/2014

Hajónapló - 2014.11.20., csütörtök

Sirályvijjogás ébreszt reggel, a masszív halászkikötő szagot előrevetítő molekulák belefúrják magukat az orromba.

19/11/2014

Hajónapló - 2014.11.19.

A napfelkelte a Cap Beddouzanál talál bennünket, ez a Safi előtti kis kiszögellés, innen még kb. 15 mérföld Safi. Az első, amit meglátok, a Secunda. Minden rendben van.

süssfelnap

17/11/2014

Hajónapló - 2014.11.17.

instant kávé ízesítő
Reggel hatkor megint ébresztem Tomit, teljesen elállt a szél, alig haladunk. Tomi vitorlát igazít, motort indít. Én közben kávékat készítek. Elég nagy hangulata van egy óceáni felkelő nappal kettesben elfogyasztott instant kávénak! Ezt valahogy még Rozi is tiszteli és nem ragaszkodik hozzá, hogy azonnal bemenjek, szendereg még egy kicsit.

16/11/2014

Hajónapló - 2014.11.16.

Verőfényes napsütés, reklámidő. A kapitányság időt kér. Fél óra múlva végigfut a mólón a hír: megnyitották a kikötőt.



Rabat veszélyes oldala

15/11/2014

Hajónapló - 2014.11.15.

amikor azt írom, hogy mostam, akkor úgy értettem, hogy mostam
A mai feladatunk zöldség, gyümölcs és vécékacsa beszerzés a holnapra valószínűsíthető útra – tudatosítjuk magunkban már ébredés után Tomival. Csakhogy most valahogy nagyon jól esik itthon ülni, tenni-venni. Kimosom a lehányt, beázott, sósvizes pokrócokat, amiket már két hete kerülgetek. Főzök egy ebédet – korianderrel fűszerezem a csirkét, már-már autentikus. Tomi szerelget, blogot igazít, a gyerekek traffoznak. Együtt vagyunk, jó így.

Benne vagyunk a....

zújságban! :-)  <<< klikk ide az online verzióhoz



14/11/2014

Hajónapló - 2014.11.14.

Igazi, késői, hűtőkipakolós, családias szombati reggeli. Apukám azt mondaná rá, hogy főúri.
Tegnap az ausztrál szomszédunk meghívott bennünket a móló bulira.
Christian, a svájci, aki jól beszél arabul

13/11/2014

Hajónapló - 2014.11.13.

Ez a délelőtt a lenyugvásé. Tudjuk, hogy legalább vasárnapig maradunk, hova rohanni. Tomi útvonalakat tervez, Tenerife a késői indulással kiesett a kötelező listából (a Challenge miatt lett volna az) meg annak is megvannak az esélyei, hogy a kinti időjárás nem támogatja a túl hosszú utat még akkor sem, ha sikerül kijutnunk a kikötőből. Szóval latolgat – ez nagyon emlékeztet valamire, ott motoszkál bennem egy erős déja-vu, de nem találom, hogy mire.

12/11/2014

Hajónapló - 2014.11.12.

egy újabb fal dőlt le: bizalmat szavazunk egy utcai árusnak
Hajnali négykor (4:00) a rádió recsegésére ébredünk. Ez meg a sötét, párás hűvösség hadiállapot hangulatot kölcsönöz a helyzetnek. A rádión a La Grace és a kikötő ügyeletese egyeztetnek. A megbeszélés szerint kimennek együtt felmérni a swell-helyzetet a kikötő bejáratához.

11/11/2014

Hajónapló - 2014.11.11.


Reggel erős szélre ébredünk, mozog a hajó, csapkodja a szél a köteleket. Tegnap kellett volna elmenni… Talán délutánra csökken annyira a szél, hogy ki tudjunk törni - lassan kialakult egy kis fogságérzés bennem...

10/11/2014

Hajónapló - 2014.11.10.


dagály
apály


























A reggel ismét az időjárás latolgatásával indul. Tomi elmegy noonsite-ot nézegetni és Google Earth-öt frissíteni (mióta Marokkóban vagyunk nem sikerült, kiderült, hogy le van tiltva, a viber-rel együtt, de azóta már sikerült kicselezni is).


09/11/2014

Hogyan jutottunk el ide?



Jönnek a gratulációk, büszkék ránk. A szüleink, a rokonok, az ismerősök.
Merthogy bátrak vagyunk. Így: Bátrak.
Ez annyira erősen hangzik, hogy kénytelen voltam egy kicsit jobban belemerülni. Szigorúan szubjektív poszt!
Amikor kb. három évvel ezelőtt ránk szakadt a valóság, nem is reméltem, hogy ez ide vezethetne. Az a pofon mindkettőnket belependerített az alapos önvizsgálatba, méricskéltük, hogy mi a fontos, mi a nem, mi a dolgunk itt… És azt hiszem választottunk is adott pontokon, talán minden nap. Ott, benne a helyzetekben persze nem úgy tűnt. Sokszor éreztem, hogy toporgunk, hogy csak a megfeszített meló van és nincs változás. Hogy hiába adok bele apait-anyait egy szabad óvoda és iskola alapításába, az én gyermekeimnek az avítt hagyományos adatik meg. Hogy hiába tölt el Tomi napokat, heteket, hónapokat a Challenge szervezésével, ebből sohasem lesz hajónk, hogy útra keljünk. Hogy hiába feszülünk az Ökoközérttel, az soha nem fog hozzájárulni a családi költségvetésünkhöz, csak egy drága hobbi marad. És azt, hogy sokkal egyszerűbb lenne fogni a sátorfánkat és elköltözni egy kész óvoda, iskola mellé, egy anyagilag jobban működő vállalkozásba fektetni az energiáinkat – még ha az nincs is a legjobb viszonyban a végre leporolt életcéljainkkal, a kényelem sem utolsó szempont.
Persze közben a hétköznapok megváltoztak. Az iskola, óvoda szerveződéssel sok jó szándékú embert megismertünk, megtaláltuk Mahleréket, mindenki a maga kapcsolódási pontjával: Laci és Tomi kenut készítettek, Huncsi és Marci szereltek és harcoltak, Hanna és Rozi smingeltek és színeztek, Ágival mi pedig erősítettük egymásban, hogy jó irányba haladunk, miközben keresgéltük a saját útvonalunkat ezen a járatlan terepen. És ott volt Noémi, a több embernyi garabonciás lelkével, meg Emese, aki megmutatta, hogy létezik másik felnőtt, akihez ragaszkodnak a gyerekeim. És Dóczi, aki egyszerre tudott az aggódó anyám és a támaszt kereső gyerekem lenni. És persze ott vannak a felületesebb (vagy ki tudja, talán inkább kevesebb időt kapott), de ugyanolyan fontos barátságok, érintések. Talán nem is lehet még látni, hogy ezeknek a kisebb nagyobb szövetségeknek a megélése mit gyógyított rajtunk. Talán ezek nélkül elhittük volna, hogy az út a kispolgári léten keresztül vezet … a hova is?...
Aztán egyszer csak a következő sarkon ott volt az Equator és a felkérés, hogy vigyük el a Challenge-re. Lecsaptunk rá. Hát így valahogy. Legalábbis ez az én ultraszubjektív kiemelésem, ami nem működhetne a régi választásaink, a botlásaink és a változásaink kínjait mellettünk megélő családtagjaink nélkül.
Hogy erre kell-e büszkének lenni, ez most akkor bátorság-e? Én inkább finnyásságnak, önfejűségnek élem meg. Egyszerűen annyira elképzeltem, hogy a halálos ágyamon büszke leszek magamra, hogy már nem akarom ezt a hitemet elveszíteni. Pár éve – akkor még bősz waldorfosok – készítettünk üzenetes édességeket az ovis karácsonyi vásárra, onnan maradt rám egy Steiner idézet: meg kell tanulnunk, hogy a saját parancsainknak engedelmeskedjünk és egyre kevésbé fogunk vágyakozni lényegtelen dolgokra. A saját parancsot megtalálni, na, az a feladat, a többi már csak történik.

Hajónapló - 2014.11.09.


Igazi családi nagy bevásárlás
A reggel azzal fogad bennünket, hogy a La Grace éjszakai elhajózása meghiúsult, újból próbálkozik a délutáni dagállyal.

Mi kiszakítjuk magunkat a kikötőn eluralkodó várakozó hangulaton, és elvillamosozunk a nagy bevásárlóközpontba (Marjane). Először a két villamosvonalból a rosszat választjuk ki, de sebaj, a jegy érvényes, visszajövünk és felszállunk a jóra. Ennek mindössze annyi folyománya van, hogy csontig ázunk a hirtelen érkező záporban. De mire odaérünk már meg is száradtunk. Hiába na, ez a tél.

08/11/2014

Hajónapló - 2014.11.08.


ezeket a képeket szerintem direkt az én bosszantásomra csinálja
A La Grace éjjel indulni akar, Tomi nem vállalja az éjszakai kibotorkálást, eldönti, hogy mi csak holnap délután indulunk el (12 óránként, a dagály tetején lehet elindulni, főleg egy 3,5 méteres merülésű hajónak mint amilyen a La Grace, a mienk 2,5, nekünk sem árt figyelni, de végül nem engedik ki a La Grace-t sem.)

07/11/2014

Hajónapló - 2014.11.07.


kiscsónakunk ring a Bouregregen, Rabat felé

Reggelire kipróbáljuk a házilag készített marokkói mézes palacsinta utánzatot. Kb. ugyanaz lehet mint a mi palacsintánk, csak nincs benne szódavíz, van viszont egy kis méz és réteslisztből vagy grízből készül - gondolom én. Az így készített verzió távolról emlékeztet a tegnapira, egy kicsit még majd pontosítani kell a receptet.
Reggeli után bevesszük magunkat a Greek Style étterembe: wifizünk, hozzá kávét, narancsdzsúzt kapunk. A gyerekek traffoznak. Marci nagyon rákattant (Tomi nem nagyon örül, szerinte „bezombulnak” tőle, én tartom magam ahhoz, hogy minden csoda három napig tart - meglátjuk), Rozi kedvesen bíztatja a másik székről „Ügyes vagy, Marci!”.

06/11/2014

Hajónapló - 2014.11.06.


Marci barátkozik a hellyel, kezében egy darab főzött gyurma - milyen élővilága lehet már annak...

Ünnepnap (Green March), de ezt alig vesszük észre, talán több a zászló és nem építkeznek a kikötőben. A délelőtt megint hajójavítgatással telik, Tomi kiszivattyúzza a hajófeneket, hogy kiderüljön, szivárog-e valahol, aztán lemerül megnézni mi a kár.

04/11/2014

Hajónapló - 2014.11.04.

protokoll reggelin a kalózvezérkar
Protokoll reggelire vagyunk hivatalosak a Challenge csapat tagjaiként a kikötő egyik puccos éttermébe. Marokkói palacsintákat ehetünk – és bár a fagyipult csábítását nem tudja legyűrni, Rozinak és Marcinak is láthatóan ízlik.

03/11/2014

Hajónapló - 2014.11.03.

chill out

Az alvásidőm félálomban telik, ideges vagyok. Aztán úgy döntök, hogy ki kell pucolni magamból ezeket a baljós érzeteket. Valamennyire sikerül, legalábbis nem gondolok rá. Amikor kijövök, kint nyugalom van: motorral haladunk, hogy a gyenge szelet segítsük.

02/11/2014

Hajónapló - 2014.11.02.



amíg én életem legkeményebb félóráját éltem meg, Tomi fotózott

A régóta várt, teljesen átaludt éjszaka után, korán ébredünk. Tomi először – nem jellemző az otthoni szokásainkra. Kávézás nyugalomban, a szélben csattogó árbocok, kötelek, közben ébredeznek a gyerekek, igazi idill, pláne amikor a nap is felkel a párás reggelben.

01/11/2014

Hajónapló - 2014.11.01.

a híres Európa pont és az utolsó répáink egyike
Arra ébredek, hogy alig 10 mérföldre vagyunk az Európa ponttól és nagyon megyünk.

Tomi azzal fogad, hogy programváltozás van: Cadiz lefújva, Gibraltárban kikötünk és onnan megyünk Rabatba mielőbb, mert kedd hajnalra nagyidőre van ismét kilátás, egész pontosan nem is olyan nagyidő, csak éppen akkora, hogy abban a hullámzásban nem lehet beállni a rabati kikötőbe.