 |
| hullámtermészet |
A strandon van pár jól beöltözött ember, egy-két összebújó párocska és mi, a furcsa vérmérsékletű európaiak. Keletnémetek áprilisban a Balatonnál. Végigsétálunk a parton, alkalmas helyet keresünk, ahol a hullámok megengednek egy kis fürdőzést is. Nem nagyon találunk ilyet, így marad az óceáni hullámok ritmusának és a hullámok természetének kiismerése. Rögtönzött fizika óra – Marci kezdeményezésére. Anya, amelyik hullám magas és bent törik meg, az nem ér ki.
Később kilesünk egy helyit, aki a nagyobb hullámok alá bukva, a kisebbeket átugorva hozza ki a maximumot az óceán fürdési lehetőségeiből. Nekünk is jól esne, de ez egy kissé túl advanszd a jelenlegi képességeinkhez viszonyítva.
Délután bemegyünk a városba, adunk egy új esélyt az óvárosnak is, eszünk egy csirkét meg pár nyárson sült húst a szokásos mindenféle körettel. Kapunk három kistányér korianderes lencsefőzeléket. Ez lesz az újévi kajánk, döntjük el Marcival.
Kora estére hivatalosak vagyunk a Maya-ra, a svájci-tunéziai pár két gyerekkel megtörte a jeget és átinvitáltak. Kicsit aggódom a gyerekeink nyelvi bezártságán, okkal. Nehezen oldódnak, szerencsére Adam, a hatéves nagyobbik egy ékszerteknőssel fogad bennünket, majd megjelenik a szomszédos francia hajó kismacskája és végül előkerül a két legós láda.
A felnőtteknek, lévén, hogy ők elég jól beszélnek angolul, nincs nagyon nyelvi akadály. És az értékrendi akadály sem merül fel. Közösséget érezni egy svájci-tunéziai családdal: erre vágytunk már mindketten Tomival. Nekik mindent fel kellett számolniuk Svájcban ahhoz, hogy Adam is el tudjon jönni. Tudniillik a svájci állam, ha ott laksz, akkor nagyon szigorúan veszi az iskolakötelezettséget, ha viszont elhagyod az országot, akkor rád sem rántanak. Így ők most a tunéziai svájci nagykövetségre vannak bejelentkezve, de valójában sehol sincsenek hivatalosan. Nem nagyon aggódnak ezen. Sok idő van még addig ameddig ők a két fiúkkal vissza akarnak menni – bárhova is.
Későig maradunk, Tomi és Herbert beszippantódik valamilyen hajókról, felszereltségről, biztonságról szóló alternatív térbe, a gyerekek – bár nyelvileg messze vannak egymástól – nem akarnak még búcsúzni. Mi, Asmával hol azon vagyunk, hogy időben megérezzük, hogy vége van-e a bulinak, hol meg felpattan egy új, még nem kivesézett vagy el sem kezdett téma. Végül Rozi elalszik a kanapén, ami véget vet a bulinak, haza jövünk. Marcika nagyon hatás alá került. Ragaszkodik hozzá, hogy ha hazaértünk még integessünk egyet a Mayanak (természetesen ő a bummról), majd kitálal az ötletével, hogy holnap mi hívjuk meg őket (már megtörtént). Ágyba bújva még levonja a konzekvenciát: Anya, meg kell tanulnunk svájciul!
Nyitottság-növelő nap.
 |
| reggeli |
 |
| barátkozunk |
 |
| endékások |
No comments:
Post a Comment