Hajónapló - 2014.11.27., csütörtök

Ma jön a vihar. Az előrejelzés szerint 50-60 csomós szél és 6-7 méteres swellek érnek ide hamarosan. Madeirát már letarolták.

Viharra várva

Tomi igazít a hajóköteleken, közben - talán a tegnapi vacsora emlékeként – hasmenéssel küzd.
Rozi megtalálja és rákattan Kádár Annamária Tündérbogyójára. Nekem nem mindig áll össze, meg egy kicsit túl soknak is találom benne a nevelőcélzatot, de Rozi nem foglalkozik ezzel. Hamarosan Marci is becsatlakozik.
Éjjel fölfogtam, hogy még pár nap és advent, aztán karácsony. Idén is jó gyorsan jött. Össze kéne kapni magam, ha ragaszkodom az sk ajándékokhoz.
Tomi talál valakit, aki azt állítja magáról, hogy meg tudja varrni a vitorlát. 100 euróért, lealkudva, csak a varrás 80. Ez eléggé szlovén ár, de érthető is, mert itt aztán nem igazán beszélhetünk árversenyről meg kínálati piacról.
Késő délután Rozi elalszik, Marci már nagyon kikívánkozik az óceánpartra. Elsétálunk kettesben. Talán életemben először egyáltalán nem siettetem. A hullámzásban játszó madarakat figyeljük a sötétben. Hazafelé – az állig felfegyverkezett katonaőrséget kitárgyalva – a szabadságról beszélgetünk. Olyan jó, hogy nem érti, miért lehetett problémás kimondani valamikor, hogy nincsen szabadság.
Mire hazaérünk, Rozi már anyát akarja. Megvigasztalom, Tomi közben belealszik a readerjébe. Mi megvacsorázunk, aztán újra mese. Jól esik most Tündérbogyóval és Ali babával lenni.