 |
| Igazi családi nagy bevásárlás |
Mi kiszakítjuk magunkat a kikötőn eluralkodó várakozó hangulaton, és elvillamosozunk a nagy bevásárlóközpontba (Marjane). Először a két villamosvonalból a rosszat választjuk ki, de sebaj, a jegy érvényes, visszajövünk és felszállunk a jóra. Ennek mindössze annyi folyománya van, hogy csontig ázunk a hirtelen érkező záporban. De mire odaérünk már meg is száradtunk. Hiába na, ez a tél.
Az Ökoközértnek köszönhetően a nagy bevásárlás már nagyon régi élményünk, itt most hagyjuk magunkat ringatni a hamis ígéretektől. Először megreggelizünk egy kávézóban, a gyerekek bevállalnak egy-egy iszonyú édes és nagyon finom cukrászsüteményt (már több helyen is ettünk ilyet és mindig finom volt, soha nem éreztem rajta azt a tartósított, állott sütemény ízt). Aztán bevásárolunk, nagy meglepetés nem ér, hiszen egy klasszikus hipermarkettel van dolgunk. Persze vannak helyi jellegzetességek, de azokra valahogy már számítottunk. Talán az, ami feltűnik, hogy nem lehet 1 kiló lisztet és grízt vásárolni, csak 5 kilóst (meg persze 10 és 25 kilóst is) – ezt a 10 perc múlva előkerülő polcfelelős erősíti meg, mert láthatóan a találomra elkapott alkalmazott sem érti ezt (vagy nem is akarja, csak annyit vesz tört francia tudásomból, hogy grízt akarok, az pedig már nem az ő asztala). Az árak változóak, az import termékek ára kb. megegyezik az otthoniakkal, de pl. a fürjtojás Ökoközértes árát és frissességét nem tudja felülírni. A bevásárlás után ebédelünk egy pizzázóban. Isteni shawrma a fiúknak, finom pizza a lányoknak (Rozi választ), degeszre esszük magunkat. A kedves pincér fiú meglátja bennünk a nyelvgyakorlási lehetőséget (angolt tanul, de még nagyon kezdő saját bevallása szerint), de ez inkább sűrű mosolygásban testesül meg. Nem vagyok tapasztalt turista, de ez a kedvesség, segítőkészség, amit itt tapasztalunk, őszintének és mélynek látszik. Persze a két gyerekkel elég olcsón adják a barátságosságot, országfüggetlenül.
Hazafele, a már ismerős útvonalon kicsit bátrabban figyeljük meg az útközben bőségesen előforduló konténerrészeket a rendezett házak tőszomszédságában. Megrakodva hazaérünk, ekkor megtudjuk, hogy a La Grace még mindig itt van, nem engedték ki. Neki ez egyre kellemetlenebb, amit érezni is a kapitányon: minden nappal, amivel távolodik a (csütörtöki) teliholdtól 30 centit veszít a vízmélységen. A fizető vendégek pedig egyre raplisabbak, veszélybe került kb. harminc ember repülőjegye, arról nem beszélve, hogy offshore vitorlázásra fizettek be, nem kikötőben álldogálásra.
Délután családilag bevonulunk a Greek Style étterembe és kiéljük online magunkat. Tomi időjárást néz, a gyerekek traffoznak, én meg kicsit dolgozom és töltögetek szorgosan a blogra. Az avokádó dzsúz nem lesz a kedvencem.
 |
| Ázunk |
 |
| Nagyon esztétikus villamos |
 |
| a zápor nyomai, két óra múlva |
No comments:
Post a Comment