The Székelys are off to sail: Hajónapló

egy újabb fal dőlt le: bizalmat szavazunk egy utcai árusnak

Hajnali négykor (4:00) a rádió recsegésére ébredünk. Ez meg a sötét, párás hűvösség hadiállapot hangulatot kölcsönöz a helyzetnek. A rádión a La Grace és a kikötő ügyeletese egyeztetnek. A megbeszélés szerint kimennek együtt felmérni a swell-helyzetet a kikötő bejáratához.
Dvorsky kapitány érkezik Józsiért és Tomiért. "Sorry for being so early" - majdnem hangosan felröhögök, aztán inkább elkezdem megbecsülni a stílusát: eddig kicsit karótnyelt pasinak láttam, de az ahogy ezt mondta, olyan belső tartásról árulkodik, amit bámulnom kell.
A hullámok csökkentek, de a kikötő a rossz látási viszonyokra (tegnap délután még bizonyára nem tudták, hogy a kikötő bejáratának a kivilágítása csak fejlesztési tervben van) hivatkozva mégsem nyitja meg a kikötőt. Az udvarias Dvorsky kapitány erre megírja udvarias nyilatkozatát és saját felelősségére elhagyja a kikötőt. (Azóta tudjuk, hogy megérkeztek Lanzarote-ra, onnan mennek tovább Tenerife-re.)
Tomi nem vállalja. A kikötő határozott állásfoglalása ellenére kihajózni sem jogi, sem vitorlázási szempontból nem lenne bölcs döntés. Ráadásul a mi érveink az indulás mellett távolról sem olyan nyomósak mint a La Grace-é. Józsi sem erőlteti: " Ahogy érzed, Tomi." Egyre szimpatikusabb ez a pasi.
Váratlan esemény: meghalt az inverterünk. Megjavíthatatlanul, legalábbis Tomi által. Ez eléggé hiányozna egy hosszabb vitorlázásnál, amire van esélyünk az igen közeli jövőben, bár persze nem létfontosságú. Nekivágunk a városnak.
Az invertertúra hosszabbra sikerült a tervezettnél, a salé-i média boltban eligazítanak Rabat-ba, így kerülünk a rabati egyetemvárosba, rengeteg diák, fiúk, lányok. Bennünket is annyira elkap az ifjonti hév. hogy veszünk egy-egy töltött háromszöget (briouat) egy árusnál. Még meleg. És nagyon finom. Rozi kettőt kér, ami azért elég különös ha a fűszerezettségét is belevesszük. De Rozinak szoktak lenni érdekes dolgai.
Háromra azért visszaérünk, a fiúkat elviszi a kikötői ember hullámvizsgálatra, Rozi eközben erdők könyvét hallgat, a kedvence újabban a mókus, aki szeretett vitatkozni. Ez egy olyan mókusról szól, akit elüldöz az anyja meg az apja, aztán meg mindenki, akivel találkozik, mert mindenen vitatkozik. Persze hülyeségeken. de még így sem igazán tudok mit kezdeni a mondanivalójával, úgy látom, Rozinak is megakadt a torkán.
A fiúk visszaérkeznek: maradunk. Kb. jövő hétfőig, ami még öt nap. Beszerzünk egy mobilnetet. Kánaán.
A szomszédos hajóra visszaérkezett a kapitány Londonból, ő éppen az időjárás miatt halasztja el jövőre az atlanti átkelést. Időközben megtudjuk, hogy rajtunk kívül még öt hajó vár arra, hogy kimehessen. Új tapasztalat az, ahogyan mindenki az élet mindennapi, természetes velejárójaként éli meg, hogy ember tervez, Isten végez, mindenki teszi a dolgát.