22/11/2014

Hajónapló - 2014.11.22., szombat



Ma vendéglátók leszünk. A már megszokott közös, kipakoló reggeli (egy Horvátországban vásárolt marokkói halkonzervvel feldobva) után a szokásosnál nagyobb rendet vágok a szobákban, Marci és Tomi a cockpitet mossák le. Ráfér. Megszaporodott a krúzer kolónia, már három másik hajó mászik át rajtunk és hozza-viszi a kikötő mocskát, ha a partra akar jutni. És nemsokára megérkezik a negyedik is: Dave, a szólózó ausztrál tengeri medve.

halászik, olvas - felfelé 5 méter, lefelé 15

A gyerekek a strandra mennének, de ma már messze van a hőmérséklet a strandidőtől, így a város felé vesszük az irányt. Kenyeret szeretnénk venni, és az esti pizzához fekete olajbogyót. Rozi kidől mire megérkeznek a vendégek, így három fiúból áll a gyereksereg.
Ők is áthozzák a vacsorájukat. Asma a halászok aktuális kedvence és minden nap felkínálnak neki valami finomságot. Annak ellenére, hogy először visszautasította a 100 dirhamért felajánlott királyrákot, minden nap kap új ajánlatot és mellé ajándékba egy pár marék rákot, ezt-azt. A mai menü is rák és zöldséges, kurkumás sült hal. A pizza is nagyon finom lett, ők (udvariasan?) inkább azt eszik.
A Bay gyerekek rárepülnek a vízfestékre, ritka kincs ez nekik, az ő hajójukon nincs ilyen. Gyorsan megfestenek fejenként vagy 4-5 képet, csak aztán néznek körül. Beszélgetünk. Egymással, a gyerekekkel. Puhatolózós, barátkozós, ígéretes együttlét. Asma segédkezik a pizza készítésben is, Herbert közben a gyerekeknek meséli Kurutty, a kisbéka történetét – németül. Marci – nem meglepetés – a háttérből figyel. Időnként előhozza valamelyik színváltós matchboxát és megmutatja a tudományát. A felnőtteknek. Azon töprengek, mi lehet az oka a gyerekek közötti különbségnek? Adam és Samy gondolkodás nélkül szól hozzám franciául vagy a saját, keverék német-francia nyelvén. Marci és Rozi hallgatnak. De valahogy nem csak a szavaikkal, hanem minden csatornájukon feszültséget érzek. Persze, mi felnőttek is másképpen mozgunk a világban, mint ők. Ez a keleteurópai örökségünk? A szorongósság? Tudnánk-e, ha szívós munkával összeszednénk annyi nyelvet, hogy a világ nagyobbik részével gondtalanul elbeszélgethessünk, relaxáltabbak lenni?


határfeszegetés

hívogató

olyan jó testvérek, sirályszartámadásban

No comments:

Post a Comment