 |
| amikor azt írom, hogy mostam, akkor úgy értettem, hogy mostam |
A mai feladatunk zöldség, gyümölcs és vécékacsa beszerzés a holnapra valószínűsíthető útra – tudatosítjuk magunkban már ébredés után Tomival. Csakhogy most valahogy nagyon jól esik itthon ülni, tenni-venni. Kimosom a lehányt, beázott, sósvizes pokrócokat, amiket már két hete kerülgetek. Főzök egy ebédet – korianderrel fűszerezem a csirkét, már-már autentikus. Tomi szerelget, blogot igazít, a gyerekek traffoznak. Együtt vagyunk, jó így.
Aztán ebéd után még kicsit túl hosszúra nyúlik a készülődés és csaknem sötétben (nincs óraállítás, ötkor már sötétedik) indulunk el a piacra. Marci a kezdeti félőssége után, már egészen másképpen van itt, szerecsendiót nézeget, mogyorót kóstol, krumplit válogat. A tegnapi felismerésem után kicsit kikupáltam magam, így most – jól értesülten – folyamatosan rászólok, nehogy bal kézzel nyúljon a zöldségekhez (tisztátalannak számít), és salam-mal köszönök. Több egyelőre nem telik, nem nagyon állt rá még a nyelvem az arabra. Rozi egy kicsit már fáradt, az ölemben viszem egy fél órát, ettől (vagy mástól) erőre kap, amit csak tovább erősít, hogy elmegyünk a tegnap kihagyott pirított mag és édesség árus mellett és pótolhatjuk a tegnap kimaradt cukorkát. Marci is választ egy színes, cukros szörnyűséget. Négy dirhamjuk bánja.
 |
| heló transzparens napvilágnál |
 |
| Rozi kedvence rajztémája a nagyon színes virág - magot is rajzol mindig a tövébe |
 |
| ezek a fejek... |
No comments:
Post a Comment