Hajnal. Tomi már kint, a hajó nagyon mozog. Letört a móló. A tegnap érkezett ötvenlábas olasz White Bear huszonhét tonnája és a tizenegy tonnás Equator túl sok volt neki. Tomi az olaszokkal együtt a mólót kötözi.
 |
| Négy csavar helyett két heveder és jósok kötél |
Tomi érkezik, csuromvizesen, olyan katasztrófaelhárítós megjelenéssel. Mivan? Nemtudom. Nem szeretem az ilyen párbeszédeket. Iszik egy teát, kinéz, aztán kint ragad. Horgonyt rakunk le. Én is kimegyek, elvileg segíteni. Kintről még ijesztőbb. Minden mozog, ezek a hatalmas hajótestek és ez a rozoga móló. A szél is süvít, persze, de a tenger mozgása az igazán félelmetes. Ha itt, a nyugodtnak, védettnek mondott kikötőben ez van, mi lehet a másikban? A jacht klub emberei is itt vannak, mindenki rohangál, néha odaszólnak egy-egy szót, aztán futnak tovább és igazítják a saját hajóikat.
Még pár órát kell kibírnunk, aztán alábbhagy a szél és már csak a víz mozgása marad. Közben lehorgonyzunk. (Az olasz szomszéd jött volna nekünk segíteni miután felfogta, hogy a helyi erők beszámíthatatlanok és leszedte a bociját, de egyszerre megjelent egy helyi motorcsónak és ő rakta le a horgonyunkat. Később szólt a kikötő embere, hogy az illető nem alkalmazott és mégis segített, neki azért járna valami kis baksis. Úgy érzem magam ezzel az itteni segítségadással, mint egy lövöldözős videojátékban.)
Napközben a beázó, csöpögő hajóban ülünk. Időnként elszakad egy kötél, elenged egy csavar. Tomi az olasz és a francia szomszédjainkkal együtt igyekszik kijavítani, amit kell. Összekovácsolós helyzet. A francia párral megosztjuk a teánkat és a lángosunkat.
Bent mesét olvasunk, adventi készülődést erőltetünk, pillanatnyi sikerekkel. Közben megállás nélkül égetjük a füstölőket. Ennek sikerül valamelyest javítani az elázott hangulatunkon. Esti meseolvasás Rozi nedves ágyában, nyirkos ágyneműje alatt zárja a napot.
Mi ez a széria? Marokkó nem enged el, közben anyagilag, testileg, lelkileg is meggyúr bennünket.
 |
| katasztrófabarátok: White Bear |
 |
| katasztrófabarátok 2: Freedom First |
No comments:
Post a Comment