Hajónapló - 2014.11.01.

a híres Európa pont és az utolsó répáink egyike

Arra ébredek, hogy alig 10 mérföldre vagyunk az Európa ponttól és nagyon megyünk.

Tomi azzal fogad, hogy programváltozás van: Cadiz lefújva, Gibraltárban kikötünk és onnan megyünk Rabatba mielőbb, mert kedd hajnalra nagyidőre van ismét kilátás, egész pontosan nem is olyan nagyidő, csak éppen akkora, hogy abban a hullámzásban nem lehet beállni a rabati kikötőbe.
A változás ténye nem zavaró és nem is ér meglepetésként, talán inkább a benne lévő rohanás az, ami miatt mindkettőnkön egy kis feszültség lesz úrrá egy rövid ideig.

A társadalomba való visszaérkezés alkalmából egy igazi zuhanyt engedünk meg magunknak mi, felnőttek. (Piombino óta cicamosdással intéztük el a higiéniát – működött.) A gyerekek nem igénylik, Rozi felveszi a szép ruháját, rá a még szebb rózsás topot, engedi, hogy megfésüljem, sőt még a (divat) sapkát is feladhatom rá. Marci – meglepően rövid unszolásra – felölti a csak egy napig hordott dínós pólóját a már igencsak műsoros fehér póló helyett.

A kikötőbe menet, közelről látjuk azokat a monstrum teher és utasszállítókat, akik errefele elhúztak mellettünk – egyik-másik kényelmetlenül közel. Rozi az elmúlt hetekben (talán a készülődés a szűk családi közösségre?) feltűnően sokat helyezi el a családi négyesünket szinte bármilyen megjelenésben, a windows négy színében, a levestészta véletlenszerűen kiválasztott négy példányában. Most egy kétárbocos 4 szálingjában testesülünk meg.

A kikötőben a La Grace-re kötünk, ez a replika kalózhajó a Challenge zászlóshajója. A gyerekek mióta Tomi elküldte a képeket rá vannak izgulva a hajóra is, meg a szakállas szakácsbácsira is (akit csak szakállbácsinak neveznek). A vicces az, hogy először meglátva a hajót mégsem volt akkora nagy flash, és amikor előjött a szakács is, éreztem a megkönnyebbülést a levegőben: ez az a hajó, amiről Apa mesélt.

Engedélyt kérünk és kapunk, hogy végignézzük a hajót, a gyerekek jól látható örömére. Kicsit szégyenlősek, kicsit visszafogottak, de nagyon tetszik nekik. Marci igazán kíváncsi, még a kapitányi szobába is bemerészkedik, pedig ott éppen egy kapitányi megbeszélés zajlik. Az ebéd is elkészült, valamilyen színes, zöldséges csirke sült krumplival. Megéhezünk, sőt az ötlet is adott: sült krumpli. Nekünk sajnos nem lesz hozzá csirkecomb, de egész jó kis ebédünk kerekedik, a gyerekek intenzív asszisztálásával. Az asztal megterítése már hagyományosan az ő feladatuk lett, de most sürögnek-forognak a krumpli pucolás, sütés körül is.

Ebéd után Tomi elmegy Józsival toborozni, mi egy darabig maradunk még a hajón, én mosogatok, a gyerekek a hajó újbóli felfedezése után főleg egymást piszkálják, ebből rájövök, hogy sürgősen ki kell szállnunk innen. Sétálunk egy jó nagyot a kikötőben, belógunk és kilógunk bezárt kapukon. Jó egyhuzamban ennyit menni.

A kikötőben rengeteg cruiser állomásozik, sokan innen mennek át a kanári szigetekre, az ARC indulására. Egy biciklis lány megáll mellettünk a magyar szóra. Kiderül, hogy magyar, májusban jött el Magyarországról és most legénységi tag egy hajón, a Calypson, amivel hamarosan Trinidad és Tobago felé veszik az irányt a Kanári szigeteken keresztül. Ez még félév, aztán majd meglátja, mihez kezd (imádom ezt a hozzáállást!). Kiderül még, Veronikának hívják, hajón nőtt fel, angol-magyar családban, innen nézve igazán izgalmas, hogy magyar zászlót tesz ki a hajóra és az is amilyen pontosan, szigorúan magyarul mondja amit mond, még véletlenül sem tesz bele angol szavakat. Megbeszéljük még, hogy nincsen túró rudink meg hogy kinek milyen program várható, beenged a mólójukra (Marci katamarán imádatának szeretne hódolni) aztán elbúcsúzunk.

Tomi viszonylag későn jön meg. Vacsorázunk és közben kiderül, hogy mégsincs áramunk, mert azt venni kell, de az iroda már zárva, amit nem nagyon bántunk más szempontból. Gyorsan minden nagy fogyasztó (hűtő, nem ledes izzók) le, majd amikor a szomszédos angol pasi, aki egy vitorlás iskolát üzemeltet egy hajóról (sunsetsailing.com) bekopog, hogy az iskola dugóját használhatjuk, mert most nekik nem kell, nekünk pedig gyerekeink vannak, akkor minden fel. A program most már biztosan a holnap minél korábbi indulás, a kérdés csak az, hogy Józsiékkal vagy nélkülük. Hajnalra eldől, hogy négyen megyünk tovább.

jesszusom, ezek mentek el mellettünk?!...

ünnepélyes zászlófelvonás

La Grace