Hajnalra betört a térerő. Egy-két órát maradt csak, de arra elég volt, hogy életjelet adjunk magunkról.
Aztán számomra alvás 11-ig. Addigra a gyerekek már megfestettek (közösen!) egy hajót és egy zöldikét - annak nevezzük el a velünk utazó kismadarat.
 |
| hopp, ez is ma történt. |
Közben hasítunk az erős széllel, a szélkormány parádézik. Az élet szép: megebédeljük az aktuális zacskós tésztát, utána a desszert egy kis müzli Tom és Jerryvel a gyerekeknek, közös napozós kávézás a szülőknek.
Délután Tomi megpróbálja behozni a lemaradását alvásban, Rozira is ráférne, de ő nem szeretne kimaradni az eseményekből. Így marad a Csoda és Kósza olvasás, közben figyelgetni kell a hajóforgalmat. Ez a felelősség most izgágává tesz, nem túl élvezetes így az olvasás. Marci meg is fogalmazza: Anya, én akkor érzem magam biztonságban, ha vizilovam is itt van.
Az izgatottságom éjjelre is tartja magát, iszonyú teherhajó-forgalom van, sötétben ez még félelmetesebb (egy óriás cruiserhajónak a tetején lévő kéményt konkrétan Darth Vader-nek láttam 10 percen keresztül). De nagyon hasítunk, jó irányba és működik a szélkormány is. Holnap Gibraltár.
 |
| térképészet - on the job |
 |
| a válasz a kérdésre: de mit csináltok ott egész nap? semmit. |
 |
| viszont mindenre van időnk. |
 |
| Útitárs. |
No comments:
Post a Comment