Hajónapló - 2014.11.24., hétfő

Kihajózunk Safiból. Antinap. Eső, a szomorú, örökké ittmaradónak tűnő fajtából. Mindenütt hatalmas, izgága, ellenséges hullámok. Mindenünk tiszta víz. És hányásszagú.

Az erős szembeszélben leszakad a grósz.

neki nem sikerült

 
Úti cél újratervezés: irány Agadir. Addig talán kibírjuk. A többi hajó még várja a beígért északi szelet. A passzát úgy tűnik, nem kapta még meg az időjárás-jelentést. Késik.

Egész nap fekszünk. Akinek nincs más dolga. Néha hányunk. Rozi gyakrabban. Már nem is tudom, mit tud kihányni. Fáj a fejem, kapar a torkom, hullámzik a gyomrom, nem a hullámvasutas érzéssel, nagyon retkesnek érzem magam. Estére eláll a szél. A szélkormány feladja, nem érti. Egész éjjel értelmez. Óriási vargabetűket leírva motorozunk 4 csomóval a megváltó Agadir felé.

Három órán keresztül, folyamatos hányingerrel küzdve, a hányástól kiakadt Rozit vigasztalva, szélkormánytól cserbenhagyva, leszakadt vitorlával (100 euró biztos lesz a javíttatása, ha egyáltalán meg tudja valaki javítani) éjszakázni: a választásunk árnyoldala. Négykor a fiúk váltanak – miután kihányják a magukét ők is. Mi közben Rozi félig átázott ágyában alszunk egy jót, megdolgoztunk érte.

túlélés

túlélés