Lassan ébredezik a krúzer kolónia, benne a mi családunk. Kiélvezzük a hűtőkipakolós reggelit. Kényszerűségből az, ti. mivel ez itt nem egy marina, nincsen semmi szolgáltatás a kikötőbikákon és a kapunyitáson kívül, a saját erőforrásainkra vagyunk utalva, az Equatoron pedig semmilyen alternatív áramforrás nincs, ami a hűtő itteni működtetését teljesen kizárja. Akklimatizálódunk a fenntarthatóság magasabb fokozataihoz.
A reggeli után elüldögélünk a nappaliban, Tomi hajós útikönyveket nézeget, útiterveken rágódik, én megvarrom Marci furulyatokját, Marci gyakorolja frissen szerzett tudását, a Süss fel, Napot, Rozi a Tao Te King-ből olvas mesét. Együtt vagyunk, mindenki abban, amit éppen szeret.
Itthon maradunk egész nap. Nem elhatározásból, hanem mert senki nem javasol négyünk közül mást. Tomi szétszedi a hajót, kipucolja a szélkormányt, befoldozza a szürkevíztartályt, mostantól zuhanyozhatunk a hajón anélkül, hogy a fenékbe gyűlne be a víz. Én bablevest főzök, kovásztalan kenyérrel és elkészítjük a régen bekevert mézeskalácsot is. A gyerekek struktúrálatlanul töltik az időt, rajzolnak, furulyáznak, veszekednek, traffoznak, mézeskalácsot szaggatnak.
Ma nem ért szilárd talajt a lábunk.
 |
| hajószerelés, konyhai és játékszobai teszésveszés |
 |
| strukturálatlan helykitöltés |
 |
| halászcucc keresés és mézeskalácstészta |
No comments:
Post a Comment