|
ezeket a képeket szerintem direkt az én bosszantásomra csinálja |
A La Grace éjjel indulni akar, Tomi nem vállalja az éjszakai kibotorkálást, eldönti, hogy mi csak holnap délután indulunk el (12 óránként, a dagály tetején lehet elindulni, főleg egy 3,5 méteres merülésű hajónak mint amilyen a La Grace, a mienk 2,5, nekünk sem árt figyelni, de végül nem engedik ki a La Grace-t sem.)
Ebben megnyugodva, föl is mászik az árboc tetejére, ahol annak rendje és módja szerint szénné is ázik egy alattomosan betámadó esőben. Viszont megszereli a génuát. Ezúttal jóval relaxáltabb vagyok: Józsi húzza föl, én csak biztosítom.
Délután átvesszük a Challenge második díját, aztán cirkuszi látványossággá avanzsálunk: a La Grace-t követjük egy másik, francia hajóval együtt a Bouregreg folyón lefele. A La Grace-en egy marokkói zenekar biztosítja a vér pezsgését, a hatás megvan: a parton és a kotró hajókon csattognak a telefonok, abbamaradnak a vacsorák és a kávék, a szerelmi vallomások és a veszekedések. A program a magyar nagykövetség fogadásával folytatódik, amiből mi, lányok kimaradunk, mert Rozi mentőmellényestül belealszik a kikötésbe. Sajnálom, jól esett volna a hortobágyi húsos palacsinta.
|
nem tudom, mit kell nézni, de nem néz ki túl jól |
|
szervezők és szponzorok |
|
cseh és marokkói kalózok |
|
gránátalma kétpofára |
|
a kupák |
No comments:
Post a Comment