Elengedős nap

Csak a kutya hiányzik innen.

 Menni kéne már abba az öbölbe, úgy kalkuláltuk az ehavi büdzsét, hogy itt már nincs napi fix kiadásunk. De a szél nagyon erős még. A horgonylánc pedig túl rövid, elmaradt a pótlása a hajó felkészítésekor. Nem lenne túl biztonságos ezen a rövid horgonyon ekkora szélben kiállni.

Változatos a táj.

Azért ma is kinézünk az öbölbe. Ezúttal gyalog. Így kb. 2-3 kilométer, hangulatos homokos, köves tengerparti útvonal vezet a Playa Francesa-ra. Késve indulunk el. Én előbb kimosom a tegnap elázott, sós vízzel átitatott ruhákat. Marci és Rozi hancúroznak a nappaliban. Kifogy a gázpalack, van még ugyan egy félig teli, de ha az is kifogy, akkor elég problémás lesz megtölteni. Tomi a kötelezőt szerkeszti fel a blogra, majd a haláltusáját vívó telefonját próbálja mesterséges lélegeztetéssel életben tartani, de nem tölt. Szép, csöndben lemerül örökre. Egy kimúlt telefon nem szokta változatlanul hagyni Tomi hangulatát, most egész jól tartja magát, pedig tényleg nagyon össze voltak nőve.
A mintegy négyórás, piknikezős, oda-vissza séta után sötétben érkezünk haza. A gyerekek családi mozizni szeretnének. Tegnap letöltöttem angolul a Nemot. Motort indítunk a laptop töltéshez. Pár perc múlva felfedezzük, hogy az akksi nem tölt. Ez már túl sok egy napra. Berekesztjük és mesét olvasunk.