A (levél)titkokról, szubjektíven

Essünk túl a nehezén. Azért kell írnom erről, mert érintett vagyok.
Igen, igen. Nem kiizzadott, megszenvedett házastársi beszélgetésből tudtam meg. Megnéztem a Facebook üzeneteit. Nem kerestem a nyomokat, ott voltak. (Talán) el sem akarta őket tüntetni.
Na, szóval a levéltitokhoz való viszonyom. Nem tudom tisztelni, pedig hallom innen is, onnan is, hogy azt kell vele csinálni. És hát így nehéz is valamiféle jognak, netán alapjognak tekintenem. Tudom viszont kommunikációs műfajnak, (meta)kommunikációnak, ajándéknak látni. Ez is valami.
És persze van sokféle levél, a titok sokféle árnyalatával. Van a Kern-féle elfogott levél (ó, régi szép idők, amikor még a heti hetesen izgultam), a kiszivárogtatott levél (szigorúan politikai műfajként), a nyílt levél (miért létezne a nyílt levél, ha nem lenne amúgy zárt?), meg van a magánlevél. Amire én is gondolok, és ami a magánügy kusza bugyraiba vezet.
Na de, vissza az én pitiáner konkrét esetemhez és a magánlevél egyik alfajához, a házastárs (élettárs, stb.) magánleveléhez. Talán neveltetésem számtalan hiányosságainak egyike okán, nem ismerek erre szabályt. A szabályokhoz való viszonyom egyébként is elég ambivalens. Találtam viszont egy belülről kitapogatott alapvetést. Ha van deklarált levéltitok egy kapcsolatban, akkor van deklarált titok is. Deklarált nélkül is áll a mondat. Én pedig nem hiszek a titkokban. Nem tisztelem, nem tekintem alapjognak. Sőt szerintem a titok, az elhallgatás gyomorfekélyt okoz, elidegenít, kizár. Nem csak a titok tulajdonosát, hanem az egész kapcsolatot mérgezi meg, kezdi ki.
És ezzel szemben van az őszinteség, akár az objektivitásra törekvő, akár a szubjektív verziója. De leginkább van a szándék. Ami gyógyít, épít, befogad. Tudom, miről beszélek.

U.I.: Még annyit, hogy a bejegyzés célja nem az, hogy felmentsen engem a levéltitok intézménye alól. Alapvetően (?!) nem akartam elolvasni senki levelét. Hogy mégis megtettem, az egy – máskor is – kínálkozó lehetőségből és egy homályos hiányérzetből fakadt. Annak is egy őszintétlen kielégítési formájából. Játszma a javából. De szeretnék képes lenni arra, hogy letegyem végre!