A reggeli készülődésben a Bay gyerekek tűnnek fel a hajónkon: vízfestékezni akarnak, majd Marci kérezkedik át hozzájuk. Így az összes gyerek a Mayán landol. A Bay felnőttek jól láthatóan fáradtak. Az éjjelbe elhúzódó buli most követeli a magáét. Én is tudnék már egy csendes horgonyzóhelyen lenni, ahol nincs miről lekésni, lemaradni. És könnyedén ott tudok lenni, ahol éppen vagyok. Még mindig azt hiszem, hogy ez külső körülményeken múlik.
A reggeli pakkunk, a tisztára mosogatott pörköltes edény mellett ott van még egy levél, Pili és Nico levele. Ők az a fiatal spanyol-belga pár, akikkel a kikötőn belüli átkötésünkkor találkoztunk össze. Akkor már egy hónapja kerestek egy hajót, amivel elmehetnének Mexikóba. De azóta sem találtak. Nagy a verseny itt a Kanári szigeteken, a Matieu hajójára felkérezkedő lengyel testvérpár Agadirban jobb eséllyel indult. Végül Pili elvállalt egy nyelvtanítási megbízást Fuerteventurán egy szörfsuliban, Nico pedig megvásárolta a repülőjegyet. Szimpatikusak, és oooolyan fiatalok. Megírom nekik sms-ben, hogy szívesen átvisszük őket La Graciosa-ra holnap.
Tomi elmegy intézkedni, Marci még kihasználja a Burger King adta lehetőségeket, Rozi babázik. Elhoztuk Mirát, Százszorszépet és Katát is, de simán babázik csipeszekkel, festékes tubusokkal, sőt ezek már inkább mesejátékok. Most az igazi babákat gondozza.
Mintha egy magyar köszönést hallanék a mólóról. Nem nagyon lépi át az ingerküszöbömet. Egyszerűen nincs benne a várható események halmazában. Aztán, mivel már harmadjára(?) hallom, áthatol a ködön. Egy nő, egy szabadságot választó ex vállalati jogi igazgató, a neve Orsi. Három éve úton vannak, angol pasijával hajóról hajóra szállnak. De most Touluse-ba utaznak, ahol egy hajó- és kastélytulajdonos pasi szolgálatába állnak és feltöltik a pénzkészleteiket. Gyors élvezkedés, jó ideje nem beszéltem más felnőttel magyarul. Természetesen előjön a suli kérdés, de hálás vagyok érte, hogy nem kell magyar aktuálpolitikáról boronganom abban a félórában, amit egymásnak adunk. Innen nézve még annál is pitibbnek tűnnek ezek a dolgok. Minden politikust köteleznék (demokratikusan?!) egy pár hónapos minimál büdzsés utazásra.
Sötét van mire Tomi visszaérkezik, nagy döntésen vagyunk túl ma: saját tabletet kapnak a gyerekeink az angyaltól. Marci egészen biztos, hogy megérett rá, Rozival kapcsolatban kontroll-beteg énem egy kicsit aggodalmaskodik, sőt azzal vádol, hogy nem vagyok normális.
Vacsora után párhuzamos esti mese: Winnetou és Egyszer volt. Rozit nagyon érdekli újabban, hogy mi történik a „bőrünk alatt”.
Holnap korán kelünk, megyünk La Graciosa-ra.
 |
| kis segítség feltalálási helyünket elhelyezendő |
 |
| turistáknak való |
No comments:
Post a Comment