Olvasás, napsütés

Az előrejelzés szerint ma délután eláll a napok óta folyamatos 25 csomóval fújó szél, ami az amúgy kellemesnek hangzó 20-24 fokot is elég zimankóssá teszi. Reggel még belehúz, sőt eső is esik. Kezdek gyanakodni, hogy talán elírták azt az évi 150 mm-nyi esőt.

Olvasnak. Marci még csak tanulja, Rozinak már megy.

Megint motort járatunk, töltődnek az akksik. Tomi a postára igyekszik, fel kell adnia az első (két) kötelező rendelést. Marci és Rozi is költenek hozzá egy levelet a Mamának.

Olvasni (is) tanul.

Amíg várjuk, hogy az akku feszültségmérője elmozduljon, Tominak sikerül rábeszélnie Rozit egy tüske kioperáló eljárásra. Két nappal ezelőtt, az elázott séta során a talpába fúródott kis tüske egyre jobban fáj, elkezdett begyulladni. Rozi ellenáll, de Tomi nem adja fel, finoman, az erőszak legkisebb fuvallata nélkül győzködi, hogy ez a legjobb, amit most tenni lehet. Ezt mindig csodáltam benne. Én inkább próbálok kompromisszumot ajánlani, megbeszélni, hogy jó, nem most, de majd ha visszajövünk, akkor tényleg muszáj lesz, mert … Rozika hüppögve bólogat. Elmegyek pisilni, mire visszaérek, már vigyorog és azt kérdezi, tudom-e, mikor szedi ki Apa a tüskét a lábából? Hát most mindjárt.
És kezdetét veszi a családi tüskekiszedés. Tomi operál, én tartom Rozit az ölemben, Marci simogatja a homlokát, vizes rongyot hoz. A tüske nagyon mélyen van már, szegény Rozi meg is szenved vele. De ez a családi együttműködés egyike az élet ritka, nagy pillanatainak.

Azt hiszem, Rozi a rágóját húzogatja...

Aztán elindulunk. Megtaláljuk a postát, szerencsénkre éppen a napi két órás nyitvatartási idejében érkeztünk. Felfedezzük a városka vagy falu új részeit, még egy kivilágított karácsonyfát is találunk, az egyetlen fa a szigeten a tíz telepített pálmafán túl.
Közben a szél tényleg eláll, húzunk vissza a hajóra és irány a part. Strandolunk! Reggel még em nagyon gondoltuk volna. Keresünk egy homokos szakaszt, ami előtt kevesebb a kő és be lehet veszélytelenül sétálni az óceánba a hullámokkal szemben. Tomi búvárkodik, Rozi pucérkodik, rohangál fel-alá és rendületlenül szórja a homokot mindenfelé. Marci velem akar bemenni a vízbe. Nem lehet ellenállni, ki tudja, meddig élhetek a lehetőséggel.

Rohannunk kell, indul a repcsink - az endorfintermelő verzió

Már lefele megy a nap, amikor hazaindulunk. Vacsi és mozi.

Caleta del Sebo 

"Apa, mesélj még a pulykákról!"