Azt sem tudom igazán értékelni, hogy éppen ezt a nagyon szimpatikus olasz párt küldte mellénk a vihar. Egy gyönyörű ötven lábas hajóval, amit még a pasi édesapja vásárolt. Vasárnap estére áthívtak vacsorázni, egy real italian pasta-ra.
 |
| Rozi otthon érzi magát |
Ellesem a titkot és ma egy félórára a vajas-zsályás tészta készítésébe menekülök. Még Marcinak is ízlik.
Eldöntöttem: megosztom ezt is. Ezt választom. Szabadon.
Közben a gyerekek is érzik, hogy valami nem kerek. Be-bekapcsolódnak fojtott párbeszédeinkbe, de aztán mindig akad valami, amihez teljes figyelemmel odafordulhatnak.
Tomi közben intézkedik: vitorla, útlevelek, kötelek. A jacht klub kikötője melletti halászkikötő mindig ad valami aggódni valót. Segítek neki. A vitorlajavító pasi (ez már egy új, az előzőről kiderült, hogy ruhavarró gépe van csak és ezért nem vállalja) francia, és – ahogy az egy igazi franciától elvárható - nem beszél angolul. Egy árva mukkot sem. Fordítok. Nélkülözhetetlennek érzem magam.
Holnap talán magunk mögött hagyjuk Marokkót.
Vajas-zsályás tészta. Örömelv, örömelv, örömelv!
 |
| Mi is |
No comments:
Post a Comment