A tegnap esti internetmizéria ma reggel is tartja magát, ebből nem nagyon lesz blogfeltöltés. Családi (ok, csak szülői, de vétó nélküli) határozat születik: kimegyünk a Los Mateosba. Reggelizünk és a ránk jellemző, fókuszáltnak nem nevezhető módon összekészülünk.
Bocival megyünk, Tomi praktikus kényelemszeretete. Alig érünk ki a partra, Marci szandált le és már a vízben is van. |
| Ha kicsit kisüt a nap... |
Rozi máris koppintja. Tomi velük marad, én előre megyek a kávézóba. A parton maradottaknál a forgatókönyv a szokásos: Roziról lépésre lekerül minden ruhadarab (hiszen huszonnégy fok van), mindketten beszereznek fejenként legalább két-két plezúrt, majd teljesen eláznak a vízben. Vissza kell menni a hajóra átöltözni.
Ebéd utánra újabb terv: ma már legalább szemügyre vesszük a horgonyzóhelyet. Egyelőre bocival. Rövid rendezkedés és indulunk: óceáni csónakázás, megint egy új élmény. A hullámok hátulról jönnek, nem vészes, csak néha-néha jut be egy kis víz, azaz fröcsi, ahogy a gyerekek nevezik barátságosan.
Feltűnik az öböl, három hajó horgonyoz benne, az egyik a Los Mateosból már ismert németek. Megcélozzuk a homokpadot. Már majdnem kint vagyunk, amikor egy nagyobb hullám utolér bennünket és nyakon önt. Egészen konkrétan. Mindannyian elázunk, Tomi legjobban a telefonja miatt aggódik, ami egyben a gps-ünk, a térképünk, a fényképezőnk. És persze Tomi drágaságiskisicipicikütyükéje.
A parton találunk egy szép, nagy, napozásra kiválóan alkalmas, szélvédett kőrakást. Kiterítjük a ruháinkat, napozunk. Ha nem fúj a szél, egészen meleg van. Ugrándozunk, cigánykerekezünk a homokban. Élvezkedünk a hatalmas térben. Nem akaródzik a visszaútra gondolni.
A hajóhoz az utat mi, lányok gyalog tesszük meg. Rozi Tomi kabátjában, én a bugyi-melltartóra húzott átázott gyapjúkardigánban. Érdekelne a szembejövők elképzelése a történetünkről.
A fiúk hamar lehagynak bennünket a motorcsónakkal. Régen beszélgettünk ilyen jót Rozival. Köszönet az óceánnak, egyik kezével elvesz. a másikkal ad! Mire hazaérünk, már fő a teavíz. Az ággyá alakított nappaliban élvezzük a szárazságot és a négyesben létet.
Rozi szinte azonnal belealszik az esti Winnetou-ba, Marci elalvás előtt még megtanít egy állóhurokra, ami a kobra(fonás) alapja.
 |
| így kezdődik |
 |
| így végződik |
 |
| mai első átázás pipa |
No comments:
Post a Comment