Blognapló arról, hogy négyfős családunk hogyan költözik egy hajóra, hogy közelről megszagolja a vándoréletet és aztán arról, hogy milyen ez a szag.
07/12/2014
Hajónapló - 2014.12.07., vasárnap
Ég az arcom a tegnap este miatt. Asma éjfélkor elbúcsúzott egy facebook üzenetben. Bocsánatkérésemre kedves köszönettel válaszol: végre volt alkalmuk egy jót beszélgetni kettesben. Milyen jó is így lenni egy kapcsolatban! Ági jut eszembe. Egy ideje tejszín helyett tejjel iszom a kávét.
Tomival régóta beszélgetünk már valami „rendes” ebédről, a sok gyorsanvalamiegyszerűt helyett. Egy paprikás csirke gondolata mindannyiunkat felvillanyoz. Meghívjuk rá a Maya-t. De a kikötői szupermarket nem tart csirkét, sem frisset, sem fagyasztottat. Van viszont akciós füstölt lazacszelet (2,3 euro 20 deka, jó sok csomagolással). A menü változik: lazacos tészta lesz (az Ilaria-tól ellesett tésztaelkészítési mód új távlatokat nyitott). Asma készít hozzá egy görög salátát (továbbköltve egy kis mentával). A desszert pedig az elöregedett marokkói epres joghurtjaink megdicsőüléséből készült fánk, tejszínhabbal. A spray verzióval, otthon ilyet jó ideje nem bírtam beletenni a kosárba. Lazulok én is.
Amíg készül az ebéd, Tomi, Herbert és a gyerekek kanyarodnak egyet a bocinkkal. Jól illenek egymáshoz a pasik is. Nagyon hasonló stílusban képzelik a gyerekekkel való együttlétet. A víz is sima. Csak a motor áll le pár percenként. Nem baj, hogy ezt csak később tudom meg.
Kettő körül el is kezdünk ebédelni. Álom vasárnap: napsütéses kikötő, ücsörgés a cockpitben, jól sikerült kaják, repkedő dicséretek, Tomi főzi a kávét. A gyerekeink sztrájkolnak egyedül: mákos tésztát esznek (a héten a harmadikat). Most nem akarom megpróbálni összehasonlítani a kétféle étel beltartalmát, hátha ők jobban tudják, mire van szüksége a szervezetüknek.
Az ebéd előtti bocizás megihlette Marcit és Adam-ot is. Elkérik Herberttől a bocit, mindenki felveszi a mentőmellényét és elmennek csónakázni. Marci evez, Adam a másodkapitány, Rozi az utas. Samy délutáni alvását tölti a Maya-n. És igen! Sikerül az átkelés: a gyerekcsapat kiköt a szomszéd mólón.
A közösködés sötétben ér véget. Sohasem gondoltam volna, hogy ennyire egy hullámhosszon lehetünk egy svájci házaspárral. A fényképkészítésre ma sem volt gondunk.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment