 |
| Szoba kilátással |
Ma átállunk. Tegnap Tomi összebarátkozott az öbölben
horgonyzó német hippikkel. Az első kézből kapott információk átbillentik benne
a mérleget. Karácsonyra vissza kell ugyan jönnünk, mert akkorra megint erős és
főleg rossz irányból fújó szelet jósol Tomi kedvenc széljelző oldala.
Szerencsére a kikötő kapitánya is jóváhagyja a tervünket: visszaenged a jövő
hét elején a kikötőbe.
Megérkezett Lenke karácsonyi ajándéka. Bevásárolunk,
kifizetjük a kikötőt. Tomi elmegy a tegnap elhagyott walkie-talkie-ért a Los
Mateosba, elintézi a netfeltöltésünket (mi lenne velünk horgonyon net
nélkül???), a saját online dolgait. A gyerekek közben a reggel újra felfedezett
Scooby-Doo szellemkastélyos társassal játszanak. Először rendeltetésszerűen.
Rozi végigizgulja a játékot azon parázva, hogy „nem én fogok nyerni”, de
hálistennek ketten nyernek. Marci jó érzékkel hangosan örül ennek. Délután egy
kicsit tovább árnyalódik a kép, Rozi már azon aggódik, hogy a jó fog-e nyerni. Sose
gondoltam volna, hogy ennyi réteg van egy ilyen utolsó szögig megfröccsöntött
mörcsöndájz játékban: Marci igazi kastéllyá alakítja gyurmával, marokkó
pálcikákkal, Rozi a bábukból mesejátékot rendez, amibe aztán Marci is betársul
és átformálja a játékot kisiskolásra: „A játék lényege, hogy a rosszmadárból
jómadár lesz.”
Amíg Tomit várjuk vizet töltök, kihordom a szőnyegeket,
Arrecife óta nem láttak porszívót. Parádésan süt a nap, Tomi sehol, ráérősen
takarítok. Ráérősen, élvezettel, saját elhatározásból. A boldog kukásnak érzem
magam.
Visszaérkezik Tomi is, motort indít. Megindulunk a három
éjszakás horgonykalandunk irányába, a Playa Francesara. Lehorgonyzunk, Tomi
lemerül megnézni, hogy sikerült. Jól.
Besötétedik, Tomi horgonylámpát alkot, a magunkkal hozott
napelemes kerti lámpa nem váltja be a reményeket.
No comments:
Post a Comment