Rozi nagylány

Még tart az eufória. Elfog a melegség, amikor Rozi (nagyon aggódtam, hogy nem túl korai-e neki ez a tablet dolog) zokszó nélkül, igazi, mélyről jövő élvezettel ajánlja fel Marcinak a saját gépét a Tomi által lenyúlt Marcié helyett. Közben mosolygós, számon kérő hangon kérdezi meg Tomit: „Apa, tudod, minek jött el a ideje?”. Tomi kérdő kézmozdulatára, gyorsan válaszolja: „Hát annak, hogy nem szopogatom már annyit a ujjamat!” Diadalmasan tekint szét rajtunk.

Feltett szándékunk, hogy kirobbantjuk ma magunkat a hajóból. Végülis ez volt a szándék: a tablet eszköz ahhoz, hogy színesebben tudjuk együtt lenni és ahhoz, hogy több energiánk legyen az együtt töltött időre. Kezdhetjük is. A logikus célpont a Los Mateos, ezúttal végig gyalog. Jó a kedvünk, rohangászunk Rozival, Tomi az újonnan megszerelt telefonját bűvölgeti (Nokia C5 – egy időtálló csoda az ántik időkből), Marci nem tud választani a tabletet a hóna alatt cipelő nagyfiú és a homokban rohangászó felszabadult gyerek között. Odaérünk, zárva. De amilyen jó fejek: a teraszon az asztalok kitéve, wifi bekapcsolva. Free wifi, nem csak mondják!
Elkezdjük letöltögetni amiket akarunk (angry birds, színező, öltöztető, nyelvtanulós játékok, Hüvelyk Panna, navigációs leírások, térképek), közben kinyit a bár is. Ma ünnepelünk, mindenki kap egy italt. Aztán hazamegyünk. Semmi izgalmas, puhán siklik a napunk át az estébe. Ágival telefonálunk. Szép karácsonyunk van.
Egy kis szubjektív is kikívánkozik most belőlem: Rozi olyan nagylányos lett ettől az ajándéktól. Egyébként is valami eszelős bátorság és erő van benne ahhoz, hogy kifejezze, amit megél. Néha durván, néha kedvesen. Dédelgetni akarom benne/vele/neki ezt az értéket. Mostanában gyakran megfogalmazza, hogy mi az, ami nem tetszik neki. „Anya, te mindig azt mondod, hogy előbb megcsinálsz valamit!” vagy „Nektek nagyon nincs igazatok, amikor azt mondjátok, hogy egyek és én nem vagyok éhes.” Meg legújabban ez a „pulykakezelés”! Ez is egyre jobban megy neki. Marcinál a kihordási idő általában csendes volt, a háttérben zajlott és olyan volt, mintha egyszercsak megszületett volna benne egy új érték. Rozinál ez jobban látható, inkább olyan, mintha a mi figyelmünk lenne az, ami érleli benne a változásokat. Persze ezek nem tűéles dolgok, inkább csak a hangsúlyok. És az sem biztos, hogy ez azt jelenti, hogy Marci ilyen, Rozi olyan. Csak annyit jelent, hogy Marci abban a helyzetben azt az utat választotta, Rozi ebben a helyzetben ezt választja. Ha ebből azt vonom le, hogy Marci befele forduló, Rozi pedig primadonna, nem kerülök közelebb hozzájuk, csak egy címkével több lesz, egy jó sztorival beljebb vagyok, pipa: jó anya vagyok, mert értem a gyerekemet. Pedig látnom kell a primadonnát Marciban és észre kell vennem a csendes, introvertált Rozit. Jaj, csak ne lenne olyan sok elmaradásom!

Így mosogatunk mi.