Hajónapló - 2014.12.13., szombat

Reggeli ismerkedés a mólóval. A gyerekek végigsétálnak. Marci a hajókat mustrálja, igencsak értő szemmel, Rozi a lila pokrócát palástként magára terítve vonul mögötte. Csak figyelem őket, igyekszem elengedni minden valaha hallott, jólneveltségről szóló tanítást, leginkább azokat, amik a mezítláb, alulöltözve történő emberek közé menésről szólnak.

Viharnyomok és peca

Tomi időjárást néz, végül úgy dönt, ma még maradunk, nem állunk át az öbölbe. A fiúk nekiállnak halászni, ez amolyan férfias kikötővel ismerkedés lett a Marci értelmezésében. A halak jönnek, de túl picik. Visszadobják őket.
Rozit közben sikerül rávennem egy fürdésre. Igencsak megérett már a helyzet. Jellemző, hogy akkor jutunk oda, hogy fürödjön amikor semmilyen körülmény nem adott, csak a vödör és a gáztűzhelyen melegített víz.
Délután elindulunk felfedezni ezt a mostohaságának köszönhetően előbb elfelejtett, aztán értő irányítással a fejlődés szemete elől visszafogott, szájunk íze szerint való turistaparadicsomot. Olyan mintha egy film díszletei között ballagnánk. Tényleg nincs egy icipici darab aszfalt sem, a komp kikötője, ami egyben a főtér is van egy lekövezett tér, mindenhol máshol homok.
Megtaláljuk a helyi hippi közösség cybercafeját: a Los Mateos-t. Marokkón edződött lelkünk csak ámul: igazán izmos net, 2 euros, mindefélével felszerelt hamburgerek, l'art pour l'art kedves személyzet. Két órát töltünk el itt. Bevacsorázunk, aztán visszasétálunk a sötét, alig-alig kivilágított parton. A mólót ellenőrző biztonsági őr világítja az utunkat.
Érdemes lenne megtanulni spanyolul.

Törökfürdő

Kindertojás