(Off, de nagyon bennem van: ez a forró vizes, nátriumperkarbonátos + egy kis citromsavas áztatás maga a csoda, szerintem tisztábbak a ruháink, mintha a bosch-sal mostam volna!) Aztán nem tudok már visszaaludni, ébren tartanak a gondolataim. Mivel elcsendesíteni nem tudom őket, átadom magam nekik: a szeretet ünnepén szívből akarok utálni, nem megérteni. Nem megérteni, hogy miért tette, amit tett, nem keresni a jó tulajdonságait, csak érezni, hogy milyen ez: szívből utálni. Minél kevesebb reakcióval. Na, ez most nem megy.
Mielőtt teljesen eluralkodna a viharos szél a hangulatomon, eldöntöm, hogy ma egyedül elmegyek megvásárolni a karácsonyi menü hozzávalóit. Ebben megnyugodva főzök egy kávét. Ez segít.
Rozi is kint van már a nappaliban. Még félig alszik, de újabban mellettem szeret felébredni. Vagy a hálóban vagy a nappaliban, a kanapén (kis eufemizmussal), ahol éppen talál. Félálomban időnként kihangosítja, hogy éppen melyik filmen, rajzfilmen gondolkodik. Élvezetes humorral. Aztán pihen tovább. Megérkezik Marci is. Ő is hangosan folytatja a félig már végiggondolt gondolatmenetet. Mostanában ezek általában a matematikai alapműveletek megoldásai.
Megreggelizünk. Reggeli után beindítom a motort: kell a melegvíz, ma nem elég a cicamosdás. Aztán elhúzok a boltba. Kavarog a homok a szélben. Jellemző a szél mértékére, hogy egy-egy befújás képes a móló szélére tolni. Agadírban éreztem utoljára ekkora szelet. A szerencsénk, hogy nincs hozzá hullámzás (egy csatornában vagyunk, ide nem nagyon tudnak elérni a swellek). A szemközti partnál meglátom Nick hajóját. Egy tengeri medvének nem kérdés, hogy lehet ekkora szélben is horgonyozni.
Bevásárolok, útközben a kavargó homokkal hadakozom. Beülök a Los Mateosba, még nem esik jól visszamenni a hajóra. Letöltök egy kisfilmet, válaszolok pár levélre, nem blogolok, nem kotyogok. Gucival csak, egy kicsit.
Délután három fele érek vissza. Örülnek nekem. Amíg vásároltam feldíszítették a karácsonyfát közösen. Nagyon büszkék rá. Ebédelek, ők már ettek.
Marcira rájön a horgolhatnék. Már pár napja kerülgetjük a horgolótűket, amit azzal az elhatározással tettünk be, hogy most vagy soha megtanulunk horgolni (nem királyi többes, Marcival tervezgettük). Eddig mindig sikerült odébb tenni. Vagy nem volt net kinézni, hogy merre induljunk vagy valami más hiányzott. Mostvagysoha. Gyors guglizás, megvan a nullkilométereseknek szóló leírás az egyráhajtásos pálcáról. Érzem, hogy rátaláltam a zen kapujára. Marci is átveszi pár pálca erejéig. Az első darabunk Nyuszika sapkája, néhány durva hiányossággal, de Nyuszika nagyvonalú és ennek is örül.
A nap további része igazi adventi nappá alakul: Tomi és Marci Winnetout olvasnak a hálóban, Rozi, a babák és én beszélgetünk. Azaz Rozi mesél, én főleg hallgatom. A babák egészségi állapota a téma. Délután meg kellett műteni Katát 3 helyen is, utána 11 napi kórházi tartózkodásra volt szükség, hogy visszanyerje az erejét. Mostanra rendbe jöttek (közben a többiek is megbetegedtek), de Rozi nem elégedett még. Szeretne is megnézni egy Egyszervoltot. A bőrről és a csontvázról szóló részeket. Bekapcsolom, együtt nézzük. Közben horgolok, aztán csemegetálakat készítek. Csend és béke. Irigylem magamat.
A napot Tomi esti mese felolvasása zárja: előkerült a Kétévi vakáció.
No comments:
Post a Comment