Ez a nap lesz a teaser, ha csárterezésre adjuk egyszer a fejünket.

Készülünk vissza Gomerára. 40-50 csomós szél van kilátásban a hétre, mindenképpen kikötőbe mennénk, és ha már fizetni kell, akkor legyen Gomera. A mindig forró vizes zuhanyról nem is beszélve.

kerek egész ;)

Marci emaileket kapott, azokat olvassa. Fárasztja az olvasás. Most kellene elkezdenem aggódni, hogy de hiszen már elmúlt nyolcéves. És aggódom is. Lehullik rólam a nyugalom… Nem most, már pár napja. Teljesítménycentrikus korom gyereke vagyok és kész. Anonim alkoholista. Most kell a nyelvemre harapnom. De mit kezdjek a duruzsolókkal?...
Rozi mesét néz, Marci is bekapcsolódik. Ez a reggeli rutin: Tomi meg én emaileket, híreket olvasunk, a gyerekek mesét néznek. Mi meg a rutinok - nem is értem, hogy kerültünk egy bekezdésbe.
Gyors, személyre szabott reggeli, aztán horgony fel és irány a húsz mérföldre fekvő Gomera. Még egy kis pihenő ezen a Jóisten jókedvének bizonyítékaként létező kis szigeten mielőtt visszatérünk az oroszlánok közé. Józsi is írt. Hamarosan vissza kell mennünk.
Az út az egyik legszebb vitorlázós élményünkké növi ki magát. Bálnák napoznak szanaszét az óceánon, egy replika hajó úszik el előttünk a szikrázó napfényben. Aztán érkezik egy kis szembeszél, tovább motorozunk. Aztán erősödik a szembeszél, Tomi dönt: krajcolni fogunk. Segítek vitorlákat húzni. Az utolsó 6 mérföldön már egyre erősebb a szél, mérges, tarajos hullámok jönnek, betekerünk a vitorlákon. Az oldalról érkező – utólag kikalkulált – 5 méteres hullámok közül jó pár beömlik a cockpitbe, egy egészen a hajóba. Én is elázom a lépcső aljánál állva. Ebben a mintegy negyven csomós szélben és ezekkel a hullámokkal kell majd leszedni a vitorlákat, beszedni a pecát és - vélhetőleg - kikötni is, bár itt már hullámok nélkül. Persze, ha Zöldfokra igyekeznénk, az ellenkező irányba, úgy érezhetnénk, hogy megfogtuk az Isten lábát.
A kikötőben már nyugodt a víz, de a szél hangosan fütyül. Egy hajó kifele tart. Integetünk egymásnak. Ők is méregetnek bennünket, talán a kinti viszonyok pszichológiai hatását próbálják felmérni. Mi is nézzük őket – mindenki mentőmellényben és jól beöltözve – és hálát adunk, hogy a másik irányba haladunk.
A kikötés váratlanul simán sikerül. A segítségünk időre érkezik, és eszméletlen profizmussal félretolja a hajót, majd pillanatok alatt kiköti az orrát. Tominak már csak a biztonsági tartalékok kihelyezése marad.
Kikötés után még majdnem elmegyünk megnézni, mi ez a hangoskodás a téren, de aztán a viharos szél visszaborzaszt bennünket a hajóra. Manana.

Végtelen kékség, halványan felsejlő sziget, napozó bálnák és méltóságteljesen úszó replika hajó a horizonton - a tökéletes élmények napjának egyik definíciója.