 |
| Süt a nap, hát strandolnak. (A pasi balra végignyomott majd' két órát, derűsen mosolyogva közben.) |
A reggel már sokkal ígéretesebb. Szikrázó, csontvelőig hatoló melegség. Volt már ilyen, élvezzük ki gyorsan, amíg meg nem érkezik a rendes déli esős idő. Az eső helyett egy magyar apuka és kisfia érkezik: Károly és Károly. Sajnos nem mentünk mélyebben bele.
Évek óta itt töltik a teleket (van remény, Magyarország!), mostanában a teljes idecuccoláson gondolkodnak. Jellemző a hangulatomra, hogy ezt az információt nem bírom befogadni. A mondat valahol a levegőben megállt, nem tud befurakodni az értelmembe. Aztán lassacskán megértem.
Hangulatos városka, ígéretes, mosolygós emberek, plakátokról kitűnő programbőség, pezsgőnek látszó nemzetközi kulturális élet. A világ szélén egy cseppnyi boldog békeidő. Sajnos, ma délután el kell indulnunk, de elhatározzuk, hogy vissza fogunk jönni ide!
Délután indulunk, nehéz elszakadni. Nagyon készülünk, Tomi oldalról érkező erős hullámokkal és erős széllel ijesztget. Kiérünk a sziget délnyugati csücskének az árnyékából és meg is érkezik a szél. Lehet vitorlázni. Aztán eláll, aztán visszajön, aztán, Tenerife árnyékában megint teljesen eláll. Az utolsó tíz mérföldet már motorozva tesszük meg. Éjjel érkezünk meg. A gyerekek alszanak, talán Lenke és Iván is. Lenke ágya mellett ott van még a vödör. Nem üres.
Szeretem ezeket az éjjeli beérkezéseket. Van az anyagias része: ilyenkor már nem kell fizetni ezért az éjszakáért. És van az érzelmi része is: biztonságban beérkeztünk a ránk bízott alvókkal.
 |
| Melós kilépés a mólóra. |
 |
| Farewell strandolás |
 |
| Téma, keresés. |
 |
| Téma, lassan meglesz. |
 | |
| Szerintem ott lehet valahol, picit balra a Jóistennek a nyaralója. |
No comments:
Post a Comment