13/02/2015

Utolsó vacsora és elmediterránosodás


Az éjjeli beérkezés ára az enyhe kialvatlanság, ma egész nap elkísér.
Utolsó egész nap Lenkéékkel. Próbálok kicsit kiszállni a képből, de nem igazán megy.
Attól függően. hogy melyik perspektívát választom, lehet kielégítetlen vágy miatti szomorúság (empátia), lehet anyanyúzó hiszti (frusztráció, mert az én gyerekemérénvagyokafelelős), vagy valami más.

Nincsenek saját emlékeim arról, hogy örültem-e vagy sem amikor annak idején Mamához vittek Anyuék, de az tisztán megvan, hogy azzal együtt, hogy nagyon szép emlékeket őrzök az Ilusmamával töltött időről, sőt neki főhelye van a fontos személyek között, az igazi helyemnek azt éreztem, ahol a szüleim vannak. És nagyon jó volt, amikor visszajöttek értem.
Elmegyünk autót bérelni, ezúttal jobban vesszük az akadályt. Rozi fáradt, Marcit meg Rozi fáradtsága (és az ezért tőlem kapott extra simogatás) piszkálja. Azért zajlanak az események, viszonylag zökkenőmentesen: játszóterezés, egy eurós őzikén Tündérországba lovaglás, péksütemény elmajszolás egy sokadik kategóriás ivó utcai asztalánál. De aztán amikor Marci a (saját) euróját egy utcai műanyag automatába nyomja, Roziban eltörik valami. A visszafele út már tényleg próbára tesz mindkettőnket. Nagy nehezen érünk el az autókölcsönzőig, alig tíz perccel zárás előtt. Rozi elalszik a hátsó ülésen. Ez most lábra jön: kialussza magát a búcsúvacsorára.

Másnap reggel legkésőbb háromnegyed tízkor el kell indulni a reptérre. Alig férnek be a táskák a kölcsön C1-be. A gyerekek itthon akarnak maradni. Semmi romantikus, emlékezetessé tett esemény. Nem is tudok mit kezdeni vele. Hiányérzetem van. Ismét kihagytunk egy lehetőséget a kapcsolódásra.
A délutánra a racionális tervünk az, hogy irány Los Cristianos horgonyzóhelye. A Los Cristianos-i mikroklíma olyan, hogy ha az alig tíz mérföldre elhelyezkedő San Miguelben vénasszonyok potyognak az égből, akkor itt széldzsekit kell felvenni. A Jóisten is nyaralóhelynek tervezte. Az öböl, ahol horgonyozni lehet, ugyan elég hullámos, a nyitottságának és a kompjárat közelségének köszönhetően. De a stranddal szemben van, úszótávolságra.
Aztán addig addig nézegetjük a szelet, porszívózunk, vizet töltünk, még egy utolsót zuhanyozunk, amíg a mai napi indulást már mégsem vállaljuk be. Manana.

No comments:

Post a Comment