Kicsit más, de mégsem

Élvezem az extra biztonságérzetet, korán reggel elmegyek mosni és nem szólok senkinek. Mire visszaérek Lenke és a gyerekek összebújva mesét olvasnak a nappaliban.

Táj

Létszámnövekedés

Ma érkezik Lenke és Iván. A fiúk kibuszoznak a reptérre, mi Rozival itthon maradunk befejezni a takarítást.

Takarítás

Születésnap

Ma van Marci születésnapja. Van ilyenkor ugyebár a kötelező anyuka elérzékenyülés. De most tényleg. Olyan a profilja, mint az ultrahangos képen volt. Nagyon szeretem ezt a székely-szikra orrformáját.
Nyolc éves lett. Néha egy budha, a Nyugalom maga. Néha az igazság bajnoka. Néha olyan váratlanul bölcs, néha angyalváró kisgyerek.
Most, azt hiszem, jó neki. Amikor megboldogszülinapoztuk, kedvesen mosolyogva válaszolta, hogy most boldog szülinapja van, köszöni.

Kimaradt napok. Isten áldja meg a fényképezés kitalálóját!

Kimaradtak a napok. Ezt most, utólag szerkesztem hozzá.
Elhagytuk a világ talán legkellemesebb városi horgonyzóhelyét, és elindultunk Tenerifere, hogy ott várjuk a nagyszülőket. Szerencsére képeket azért készítettünk.

öko-bio-ezo anyuka még azt sem bánja, ha a gyerek az ágyban tabletezik.

Unschooling működés közben

A kép címe: "A Székely család sót szed" - Rozi, "Sólepárló" - Marci (Esetleg sógolyózás :))

Ma egész napos kirándulás. Felfedezzük a sziget alacsony költségvetésű és emiatt nem előreemésztett látnivalóit, tanulnivalóit.

Hófehér Dacia Sandero

Kis huzavona után végül kibéreljük az autót. Nagy levegő kell hozzá. Délelőtt még a rajtvonalnál toporgunk. Tominak nem sürgős, én sem akarom erőltetni, a gyerekek meg éppen a pillanattal vannak elfoglalva.

Occupy bathrooms!

A mai terv: elsétálunk a kikötő zuhanyzójába és megfürdünk, víztartalékaink megkímélése céljából. És ha már ott vagyunk, akkor eszünk a Burger Kingben. A zuhanyzó zárva,

Majdnem sport szerda

Jean-Philippe szülinapja. Tomi visz neki egy meggykompótot – egy mécsessel megszülinaposítva – és egy tál lángost.

Néha irigylem a gyerekeimet. Jó lenne, ha mindig így érezhetném.

Hét Barbie ruha hány pisztolytöltény?

A mai nagyravágyó tervünk: játszótér revans, ezúttal négyesben. Ebédig jól eltöltjük az időt a hajón. Rozi és Marci emésztgetik a Különben dühbe jövünk-et (parádés gyöngyszemek, minden ismétlés ad valami újat), Tomi horgászik, én podcastot írok át.

Reggeli

Mire kell a gyereknek a korlát?

First mate. Ő köt ki és ő köt el. Mindig.

Ma megint a vásárlós para. Kajakészleteket kell pótolnunk, elmegyünk hát a Hiperdinoba.

A horgonyzás szépségei

Köröskörül horgonyzóhely

Ma már tényleg. Átállunk horgonyra a városi halászkikötő öblébe.

Burger King és figyelmesség

Ma a kikötőben tengünk-lengünk. Tomi elment intézkedni. Mi – jó, a gyerekek – ma a Burger Kingnek ajánljuk a napunkat. Gyerek menü lesz az ebéd. (Skandallum!)

Sk. kirakós a sok elektronikus kütyü kellős közepén.

Éhen fogunk halni

Ma van az ominózus vásárlás napja. Akkumulátort veszünk, izzókat, szennyvíz kapcsolót, fejlámpát, gázpalackot. És játékokat. Meg menória (sic!) kártyát a Rozi tabletjébe. Egy viszonylag nagy halom pénzt elköltünk.

Adios Gracosa! Hola Arrecife!

panoráma

Játék és tanulás

ez itt egy táncparkett. vagy inkább kuckó. vagy nem is. inkább egy vár.

 Nap mint nap, egyre jobban tudatosul bennem, hogy mi most kemény melóban vagyunk. Legalábbis én, de ez már így szokott lenni nálunk ezekkel az ideákkal. Elengedjük az eddigi (mások által túl liberálisnak titulált) nevelési elveinket. És aztán, ha már nem lesz ennyi sok elvünk, akkor megtaláljuk Marcit és Rozit. És vélhetőleg Tomi és Orsit is. Gyönyörű zöld lesz!

Bizonytalan, reggeliről beszámolós, bevásárlós

Korán kelek, szeretem. Bejön egy széllökés, aztán még jó pár. Durva érzés ez, egy kikötőben. Ennek most nem így kellene lennie. A grib nem működik, nem tudjuk megnézni az előrejelzést sem. Bizonytalanság van.

Koncentrálás

Munkanap

Hasmenésre, hányingerre ébredek, elkaptam Rozi pár nappal ezelőtti valamijét (a megnevezés ezúttal nem slendriánságomnak köszönhető, sem nem stílusjegy, hanem a családi alapon való mikrobiológiának kitettségből adódó óvatosság).

Viszonylag hosszú poszt, sok képpel, de egy egész hetet letudunk vele

Egy egész hete nem írtam. Egy sort sem. Mióta elindultunk nem volt ekkora kihagyásom. Megcímkézhetném: rossz passz, megvárhatnám, hogy elmúljon, ráerőltethetném magam, hogy valamit írogassak az elmúlt napokról, tennék fel hozzá képeket, oszt kész.

Apátlan színezővásárlás, elsapkásodás és más izgalmak

Tomi ma blognapot tart, fél tizenkettőkor vesszük észre, hogy ez a nap már javában tart. Sok apró pillanat, amit nem tudok visszaadni.

Lassan, de biztosan elsapkásodunk.

Egyél húst, a zöldségektől leszel olyan mélabús

Ma van a nagy nap: nyit a posta, mára ígérték a telefon alkatrészt. Reggeli után Tomi szépen kipucolkodik, készítgeti magát a nagy örömre és elindul.

Állítólag melege volt

Halügyi korrekció :)

A tényszerűség kedvéért, meg hogy nehogy bárki is félrevezetve érezze magát, de leginkáb az ügyvédem tanácsára :), az esetleges jövőbeni kártérítési pereket elkerülendő, íme egy kis helyreigazítás Orsolya két korábbi bejegyzéséhez:

Ezt csak úgy, mert ilyet is fogtam :-) - Atlantic mackerel

Elindítjuk az évet

Korán kelünk – ahhoz képest. Az új évet Daniel radikális (NAGYON RADIKÁLIS) esszéinek olvasásával indítottam, fél ötkor kezdtem el aludni, de most nem érzem a hiányát. Sőt.
Tomi – ő is hajnalban aludt el, de nem ugyanazt néztük – is frissnek látszik. Olyannyira, hogy sikerül elterelnie bennünket a bringakölcsönzőig. Így még annyira időben érkezünk, hogy találnak nekünk egy utolsó gyerekülést, egy utolsó gyerekbringát és egy utolsó utáni kosaras bringát.

Pedro Barba