Létszámnövekedés

Ma érkezik Lenke és Iván. A fiúk kibuszoznak a reptérre, mi Rozival itthon maradunk befejezni a takarítást.

Takarítás

Azért belefér még egy kis Tom és Jerry is. Miután végeztünk, kimegyünk a mólóra, Tirillel játszani. Rozi itt is folytatja a takarítást, Tirill is becsatlakozik, már ketten sikálják a mólót. Már itt kellene lenniük. Felvágok pár almát, sós mogyorót viszek ki nekik. Éhesek, nekiesnek a tálnak, az almák kigurulnak belőle. Bejövök lemosni őket. Közben elfogy a sós mogyoró, Rozi indul utánam az üres tálkával. Bentről csak a paszarella döndülését hallom. Kinézek, mire kiérek a dekkre, Henrik már hasal a mólón és nyúl le Roziért. Még azelőtt eléri és kihúzza, hogy a víz felszínére bukkanna. Nem gondolom végig, hogy mi lett volna ha, de a mentőmellény és a megbízható úszni tudás előre sorolódik a prioritási listámon. És soha többé nem, egyetlen rövid pillanatra sem veszíthetem szem elöl ezek nélkül.
Megérkeznek a Székelyek, betör a bőség. Julika néni elküldött nekünk egy tízfős családra való mézeskalácsot, karamelles-mogyorós házi nápolyit és püspökkenyeret. Jött mellé még egy kis jóféle parasztsonka és szalámi – Marcika neki is áll. És rengeteg könyv, színező, újságok. A tabletek egy időre háttérbe kerülnek.
Délután pizzázás, autentikus tenerifei szállodasor felfedezése óceánparti sétával. (Iván összefut az első öt percben egy ismerős házaspárral.) Rozi már – túl a délelőtti sokkon - vagánykodik, és nagy élvezettel mutatja Ivánnak meg Lenkének, hogy merre kell lépkedni a sziklákon. A triviális, korkülönbségből fakadó mozgékonyságon túl valószínűleg van egy jó adag hozzászokás (nevezzük tanulásnak?) is abban a stabil könnyedségben, ahogy Marci és Rozi a sziklákon közlekedik: meglátva a természetes haladási útvonalakat, szinte ösztönből gyanakodva a mozgó vagy csúszós darabokra. Néha többet hátráltatok, mint amennyit segítek a (túl) aktív jelenlétemmel.

Virágtündérek