A mai nagyravágyó tervünk: játszótér revans, ezúttal négyesben. Ebédig jól eltöltjük az időt a hajón. Rozi és Marci emésztgetik a Különben dühbe jövünk-et (parádés gyöngyszemek, minden ismétlés ad valami újat), Tomi horgászik, én podcastot írok át.
 |
| Reggeli |
Közben azért belefér egy kis testvéri veszekedéssé fajult piszkálódás. Marcit valahogy, valamiért zavarja, hogy Rozinak több van. Ezt úgy kell érteni, hogy számszerűsítve. A számolást elég nehéz követni. Van, hogy a hét darab kínai Barbi ruha egynek számít, van, hogy többnek – ez attól függ, hogy rákérdezek, hogy külön számolta-e magánál is a töltényeket és a pisztolyt. A számolás nyilvánvalóan nem a lényeg. Ha az lenne, akkor működne a logikám: a neki vásárolt játékok valamivel több pénzbe kerültek. A lényeg, hogy valamilyen véges jószágból, érzésem szerint a mi végesnek tekintett figyelmünkből, gondoskodásunkból, szeretetünkből neki kevesebb jutott. Nem biztos, hogy kevesebb, mint Rozinak, talán inkább kevesebb, mint amennyire szüksége lenne. Hogy lehetne ezt a határtalanság, a bőség, az elég érzetével kihelyettesíteni? Egyre sürgetőbb a saját portám kisöprése.
 |
| Szélárnyék |
 |
| Igazán felnőttbarát játszótér |
 |
| Marci elkötött, Rozi készül a hullámokra |
 |
| Amikor észreveszem időben, hogy elhanyagolom. |
 |
| Valahol ott van az Equator |
 |
| Élet egy kalózhajón két támadás között. |
No comments:
Post a Comment