31/01/2015

Kicsit más, de mégsem


Élvezem az extra biztonságérzetet, korán reggel elmegyek mosni és nem szólok senkinek. Mire visszaérek Lenke és a gyerekek összebújva mesét olvasnak a nappaliban.
Táj

Kicsit megváltoztak a szokásaink itt a hajón, kell az idő az újbóli összeszokáshoz. Ma – mintha direkt az ő kedvükért alakulna az időjárás – olyan szélcsend van, amit még soha nem tapasztaltunk előtte. Ki lehet pihenni a repülő késését is okozó erős otthoni mínuszokat.
A mai program az akklimatizálódás. Ez azt jelenti, hogy elmegyek blogot tölteni a kávézóba, amíg Lenke átveszi a klasszikus női szerepköröket a hajón. Hamarosan megjelenik Marci, letöltünk egy lego Star Wars játékot. Annyira vágyik rá, hogy az összes Angry Birds-öt beáldozza, csakhogy legyen helye az új játéknak. Rozi is „unja már” a tabletjén lévő játékokat, hamarosan megjelenik Tomival együtt a kávézóban. Az első reakcióm a „na, ne már, ennyit szerettem volna mára kérni, hogy nyugodtan feltölthessem a képeket, miért nem lehet ezt megkapnom”. Aztán szünet és van időm észbe kapni: ez a feltöltős nap már elszállt. Akár rossz hangulatba kergetek mindenkit, akár nem. Ráadásul éppen azokat, akiket egészen biztos, hogy szeretek. Elengedem az önmagamat utolérős terveimet és figyelek arra, mit hoz a helyzet. Bárcsak ilyen egyszerű lenne mindig.
Ebéd után Iván sétálni szeretne. Van egy igazi kanáriszigeteki város a parti sétányon haladva észak felé – ezt az információt a már többedjére itt nyaraló ismerősök osztották meg velünk. Amiről szó van az egy 1980-as években megépült, amúgy - mármint az évszám által sugalltak ellenében - helyes város. De most túl messze van Marcinak, aki leginkább a játékával szeretne ismerkedni és Rozinak, aki fáradt. Felváltva visszük ölben őket Tomival. Szükségem van az ő segítségére most, hogy ne lépjek bele a klasszikus, rám keményedett spirálomba: rávenni a gyerekeimet, hogy felnőttek elvárásainak feleljenek meg, csak úgy, hogy én ne frusztrálódjak jobban. Netán átesek a másik oldalra.
Indulunk. Nemsokára.

Sétány, háttérben a Vörös Szikla (ismert és ajánlott horgonyzóhely)

No comments:

Post a Comment