Korán kelünk – ahhoz képest. Az új évet Daniel radikális (NAGYON RADIKÁLIS) esszéinek olvasásával indítottam, fél ötkor kezdtem el aludni, de most nem érzem a hiányát. Sőt.
Tomi – ő is hajnalban aludt el, de nem ugyanazt néztük – is frissnek látszik. Olyannyira, hogy sikerül elterelnie bennünket a bringakölcsönzőig. Így még annyira időben érkezünk, hogy találnak nekünk egy utolsó gyerekülést, egy utolsó gyerekbringát és egy utolsó utáni kosaras bringát.
 |
| Pedro Barba |
Megindulunk. Csak a tényeket rögzíteni: nincs bringaút, csak homokos, murvás utak, ahol a(z engedélyezett) dzsippek is közlekednek, a sziget domborzata dombos. Nos, ez nem egy Velencei-tó kerülő túra. Az sem könnyít a dolgunkon, hogy megkaptuk a legalja bringákat. Először Marci lánca esik le, aztán az enyém, kétszer.
Elmegyünk Pedro Barba-ra, egy kis óceánparti, pár házból álló nyaralótelep.
Visszafele feladja a váltóm. Csak dombon lefele tudok bringázni, vagy ha Tomi tol. Ez először viccnek hangzott, de az egyenes szakaszokon ő tolt. Jaj, ez milyen kedvemre való szimbólum: elromlik a váltóm és ő tol. Nem azért mert béna vagyok, nem azért, mert én nem tudnám magam tolni, hanem mert átmenetileg diszfunkcionális vagyok. Ja, és közben Rozival beszélget a hátsó ülésben.
A kölcsönzős megszavaz nekünk 5 eurót vissza (az akciós 20-ból, a teljes ár 28 lett volna). Megyünk és elsörözzük, eljégkrémezzük.
Na, látjátok, milyen aktív életet is tudunk élni?
 |
| Rozi |
 |
| Tomi szelfi |
 |
| Én így |
 |
| Marci, a szabálykövető. |
 |
| Itt kigyakoroljuk |
 |
| Ez az igazi |
BUEK !!!
ReplyDeleteÁmen :). Köszönjük.
Delete