Bizonytalan, reggeliről beszámolós, bevásárlós

Korán kelek, szeretem. Bejön egy széllökés, aztán még jó pár. Durva érzés ez, egy kikötőben. Ennek most nem így kellene lennie. A grib nem működik, nem tudjuk megnézni az előrejelzést sem. Bizonytalanság van.

Koncentrálás

Reggelizünk. Mostanában perszonalizáltan. A hűtőkipakolóssal egy idő után túl sok elvárás nőtt meg bennem a többiekkel szemben. Elengedtem hát. Ez most szolgálósabb, jól esik. Amikor nem esik jól, akkor megkérem Tomit. Többnyire működik.
Ma Tomi dolgozik. Mi bevásárolunk hármasban, a pénzről beszélgetünk. Ez mostanában gyakori téma. Zsebpénz, szükségletek, óhajok és lehetőségek. Hallom magamat, Tomit, ahogy Marci oktatja Rozit: mindenre nincs pénzünk, inkább mi csinálunk játékot, az sokkal többet ér. A feladat adott: egy egészséges közepet találni és azt megélni, átadni a gyerekeinknek. Nem a szegénységtudatot, és nem a dőzsölést, nem a pazarlást. Vagy hogy is van ez…
Délután Rozival csepizünk[1] egyet majd kifestőzünk. Ilyen egyszerű ez néha. A színes ceruzák pillanatokon belül egy mese szereplőivé válnak amíg én kötelességszerűen színezem a Spongya Bobot. Jé, nő spontán játék egy tablet árnyékában!

[1] csendes pihenő, ©Bodó család

Szerepek

Balról viharfelhő közelít (ez a fotózás nem az erősségem)

Dinnyehéj

A recycling ételek divatjáról még nem értekeztünk