Hasmenésre, hányingerre ébredek, elkaptam Rozi pár nappal ezelőtti valamijét (a megnevezés ezúttal nem slendriánságomnak köszönhető, sem nem stílusjegy, hanem a családi alapon való mikrobiológiának kitettségből adódó óvatosság).
Tominak nehéz dolga van, amikor a pihentető környezetet próbálja biztosítani nekem. Rozinak hiányzik a figyelmem, egyértelműen.
Aztán Mama telefonál. Jó hallgatni, ahogy beszélgetnek vele a gyerekek, meg hogy aggódik értünk, értem. És az is jó, hogy most csak magunk vagyunk.
Végül összeszedem magam és elmegyek a Los Mateosba, mára munkanapot terveztem. Meg is tartom.
A családról ma csak fényképeim vannak.
Mindjárt nyolc |
Póz |
Sziszi, Marcika új társa. |
No comments:
Post a Comment