Ma van az ominózus vásárlás napja. Akkumulátort veszünk, izzókat, szennyvíz kapcsolót, fejlámpát, gázpalackot. És játékokat. Meg menória (sic!) kártyát a Rozi tabletjébe. Egy viszonylag nagy halom pénzt elköltünk.
 |
| autóverseny |
Szeretném, ha nem kapna el az éhenfogunkhalni para egy ilyen kör után. Vizsgálgatom egy jó ideje, hogy mitől is lehet. Az biztos, hogy van köze a megvásárolt dolgokhoz. Nyilvánvalóan egy kenyér-tej kör kevésbe megterhelő. A luxuscikk fogalma az, amin talán lehetne tágítanom, de ez az, ami nem megy magától. Hosszú évek óta, gyakorlatilag függetlenül attól, hogy mekkora elkölthető pénz fölött diszponálok. Egy időben próbáltam kiiktatni a pénzt az életemből, ebben az időszakban egész napos virtuális pénz tanulmányokat folytattam, helyi pénz, közösségi pénz bevezetésén gondolkodtam. Önellátáson, a személyes igényszint minimalizálásán. Jó volt, hogy nem egyedül, talán ennek köszönhetően jobban helyére is került. A mostani viszonyaim még túl elevenek ahhoz, hogy jól meg tudjam ragadni őket, de tény, hogy ez most nagyon dolgozik bennem. Kaptam egy új esélyt rá, hogy helyre tegyem. Jó lenne megakasztani a családi sorozatot, még jobb lenne, ha ez nem reakció formájában valósulna meg, hanem valamiféle tudatos választásként. Abból is érzem, hogy nem lesz könnyű, hogy kifejezetten szorongok, amikor a közzététel gomb fele mozdul a kezem.
No comments:
Post a Comment