14/01/2015

Játék és tanulás



ez itt egy táncparkett. vagy inkább kuckó. vagy nem is. inkább egy vár.
 Nap mint nap, egyre jobban tudatosul bennem, hogy mi most kemény melóban vagyunk. Legalábbis én, de ez már így szokott lenni nálunk ezekkel az ideákkal. Elengedjük az eddigi (mások által túl liberálisnak titulált) nevelési elveinket. És aztán, ha már nem lesz ennyi sok elvünk, akkor megtaláljuk Marcit és Rozit. És vélhetőleg Tomi és Orsit is. Gyönyörű zöld lesz!

Ma itt hagyjuk Graciosa-t, egyelőre csak kiállunk horgonyozni. Az időjárás annyira kiszámíthatatlan, hogy nem lehet jelenteni sem. Mindenesetre mi holnap elmegyünk Arrecife-be, akkumulátort kell vennünk, gázpalackot kell töltenünk. És ígértem a gyerekeknek egy játékvásárlást. Nem a kisebbiket, nem az olcsóbbikat. Azt, amit szeretnének, amivel elképzelik, hogy játszani fognak. Előre izgulok.
Délután megerősödöm abban a tapasztalatban, hogy nem a számítógép teszi tönkre a gyerek kreativitását. Talán inkább mi tesszük tönkre azzal, hogy nem partnerként, hanem megfaragandó nyers fadarabként tekintünk a gyerekünkre. Miközben Tomi szerel, mi sakkozunk Marcival, Rozi – nem érti még a sakkot, és ha értené sem lenne türelme hozzá – a leütött bábukkal alkot meg egy történetet.
Estére Marci társasjátékot tervez (úgy értem, hogy megtervez egy új társasjátékot), azzal játszunk.
Emberek vagyunk, nem tudunk nem tanulni mindenből, ami velünk, körülöttünk történik. Mert a tanulás olyannyira automatikus dolog, mint egy új idegingerület vagy egy régebbi megerősödése. És ehhez a legfontosabb a támogató környezet, meg a belső motiváció.


babázik

festünk
saját maga által tervezett társasjáték

moziznak

2 comments: