Marokkó margójára...

"...Afrikai eufóriámnak, a pikareszk életnek vége szakadt. Ott érzett boldogságom számtalan forrásból táplálkozott: a legfontosabb közülük talán éppen az volt, hogy végre-valahára megtaláltam a magamhoz való, reám szabott környezetem, mely úgy illett rám, mint kesztyű a kezemre.

Megint benne vagyunk :)

Na, az van, hogy miközben a szélkormány egyik kulcsfontosságú alkatrészét várjuk vissza Essaouira hangulatos városában, híresek lettünk. A hvg.hu, egészen konkrétan Molnár Barbara jóvoltából. Köszönjük szépen. Itt a riport.

Közben Tomi borong az élet igazságtalanságán. Hogy ti. itt ez a pasi, aki két év alatt megépítette a saját hajóját, aztán elindult családostul a világ körül és már az Atlanti másik partján járnak. Innen nézve kissé eltúlzott ez a felhajtás körülöttünk.

Az eredeti interjú kicsit radikálisabb, szerkesztői szempontból talán kevésbé jól használható verziója lentebb olvasható:

A mi iskolánk

Mai tanszerek

Tomi ma nekiveselkedik halmozódó kötelességeinek: kora délelőtt elhúz a városba a laptopjával. Aktív napnak indul, de csak délután negyed ötre tud kikerekedni. Rozi bojkottálja a városba menős terveinket. Meglepődni nem nagyon kell: a szél hangja minden csak nem hívogató.

Múzeumba megyünk, és itt lehull a lepel az angolomról

Kérte, megkapta, örül neki.

 Ma reggelre kicsit csillapodik bennem a mármegintfalba ütközöm érzés. Elfogadom a helyzetet, ha ez van, ebből kell kihoznom, amit lehet. Be kell tudnom bizonyítani legalább a közvetlen környezetemnek, hogy a gyerekek nem kallódnak el, ha nem járnak iskolába.

Ez a nap lesz a teaser, ha csárterezésre adjuk egyszer a fejünket.

Készülünk vissza Gomerára. 40-50 csomós szél van kilátásban a hétre, mindenképpen kikötőbe mennénk, és ha már fizetni kell, akkor legyen Gomera. A mindig forró vizes zuhanyról nem is beszélve.

kerek egész ;)

Valami van a homokban

Az élet a komfortzónám határán túl egész jó. Visszaérkezve pláne.

Vészcsengők az agyamban

Mi lesz ma a vacsora?

Utolsó vacsora és elmediterránosodás

Az éjjeli beérkezés ára az enyhe kialvatlanság, ma egész nap elkísér.
Utolsó egész nap Lenkéékkel. Próbálok kicsit kiszállni a képből, de nem igazán megy.

Attól függően. hogy melyik perspektívát választom, lehet kielégítetlen vágy miatti szomorúság (empátia), lehet anyanyúzó hiszti (frusztráció, mert az én gyerekemérénvagyokafelelős), vagy valami más.

Valle Gran Rey és alapos szélügyi beszámoló

Süt a nap, hát strandolnak. (A pasi balra végignyomott majd' két órát, derűsen mosolyogva közben.)

A reggel már sokkal ígéretesebb. Szikrázó, csontvelőig hatoló melegség. Volt már ilyen, élvezzük ki gyorsan, amíg meg nem érkezik a rendes déli esős idő. Az eső helyett egy magyar apuka és kisfia érkezik: Károly és Károly. Sajnos nem mentünk mélyebben bele.

Undok városka

képeslap

Itt hagyjuk San Sebastian kikötőjét és átmegyünk Valle Gran Rey-be, a sziget délnyugati csücskén fekvő, hippi közösségeiről nevezetes városkába.

A rossz, a jó és a kerek egész

Cica park - a helyiek által fenntartott, kulturált étkezési lehetőséggel.

A reggeli verőfényes napsütést felváltja a szomorkás, egész nap szemetelő eső. Marcin még rajta van a feszültség. Rozi nem nagyon tud olyat tenni, amit ne igazságtalanságnak érzékelne. A központi kérdés most éppen az esernyő. Rozi elkérte az esernyőmet (most kaptam Lenkétől, igazán csinos darab). Marci kiakadt azon, hogy ha esernyő alatt akar menni (az esőkabátjával) akkor neki guggolva kell majd sétálnia, azaz miért nem tarthatja ő az esernyőt.

Elvarázsolt pizzázás

Gyönyörű!

Tegnap Tomi és Iván megszereztek egy autót. Ez elég mutatványos, a szigeten valahogy több a bérelni vágyó, mint a bérelhető autó. Pedig szinte alig látunk turistát. Vagy legalábbis a hagyományos verzióból.
Elmegyünk a sziget nemzeti parkjába. Elvarázsolt erdő. Egészen biztos vagyok benne, hogy bujkálnak itt még lillitek és manók. És szabadságharcosok.

A hercegnő és a rossz anya

Otthon érzik magukat

Lassúmozgású délelőtt. Először lustát írtam, aztán rájöttem, hogy negatívan címkézem azt az igazán kellemes időszakot, amit le akarok írni. A tegnap esti megérkezés után most már egyre alaposabban nézünk körül a kissé alpesi hangulatú környezeten.

A világ felülről

Ma El Teide, másfajta, magaslati élmények.

vadromantika

Cirkusz és kenyér

Loro Park – a legjobb értelemben profi állatkert.

Blue és Chili

Célkitűzés kipipálva

Délelőtt Tomi és Iván elmennek és kibérelnek egy autót 3 napra. Indul a nyaralás.

trófea

Kicsit más, de mégsem

Élvezem az extra biztonságérzetet, korán reggel elmegyek mosni és nem szólok senkinek. Mire visszaérek Lenke és a gyerekek összebújva mesét olvasnak a nappaliban.

Táj

Létszámnövekedés

Ma érkezik Lenke és Iván. A fiúk kibuszoznak a reptérre, mi Rozival itthon maradunk befejezni a takarítást.

Takarítás

Születésnap

Ma van Marci születésnapja. Van ilyenkor ugyebár a kötelező anyuka elérzékenyülés. De most tényleg. Olyan a profilja, mint az ultrahangos képen volt. Nagyon szeretem ezt a székely-szikra orrformáját.
Nyolc éves lett. Néha egy budha, a Nyugalom maga. Néha az igazság bajnoka. Néha olyan váratlanul bölcs, néha angyalváró kisgyerek.
Most, azt hiszem, jó neki. Amikor megboldogszülinapoztuk, kedvesen mosolyogva válaszolta, hogy most boldog szülinapja van, köszöni.

Kimaradt napok. Isten áldja meg a fényképezés kitalálóját!

Kimaradtak a napok. Ezt most, utólag szerkesztem hozzá.
Elhagytuk a világ talán legkellemesebb városi horgonyzóhelyét, és elindultunk Tenerifere, hogy ott várjuk a nagyszülőket. Szerencsére képeket azért készítettünk.

öko-bio-ezo anyuka még azt sem bánja, ha a gyerek az ágyban tabletezik.

Unschooling működés közben

A kép címe: "A Székely család sót szed" - Rozi, "Sólepárló" - Marci (Esetleg sógolyózás :))

Ma egész napos kirándulás. Felfedezzük a sziget alacsony költségvetésű és emiatt nem előreemésztett látnivalóit, tanulnivalóit.

Hófehér Dacia Sandero

Kis huzavona után végül kibéreljük az autót. Nagy levegő kell hozzá. Délelőtt még a rajtvonalnál toporgunk. Tominak nem sürgős, én sem akarom erőltetni, a gyerekek meg éppen a pillanattal vannak elfoglalva.

Occupy bathrooms!

A mai terv: elsétálunk a kikötő zuhanyzójába és megfürdünk, víztartalékaink megkímélése céljából. És ha már ott vagyunk, akkor eszünk a Burger Kingben. A zuhanyzó zárva,

Majdnem sport szerda

Jean-Philippe szülinapja. Tomi visz neki egy meggykompótot – egy mécsessel megszülinaposítva – és egy tál lángost.

Néha irigylem a gyerekeimet. Jó lenne, ha mindig így érezhetném.

Hét Barbie ruha hány pisztolytöltény?

A mai nagyravágyó tervünk: játszótér revans, ezúttal négyesben. Ebédig jól eltöltjük az időt a hajón. Rozi és Marci emésztgetik a Különben dühbe jövünk-et (parádés gyöngyszemek, minden ismétlés ad valami újat), Tomi horgászik, én podcastot írok át.

Reggeli

Mire kell a gyereknek a korlát?

First mate. Ő köt ki és ő köt el. Mindig.

Ma megint a vásárlós para. Kajakészleteket kell pótolnunk, elmegyünk hát a Hiperdinoba.

A horgonyzás szépségei

Köröskörül horgonyzóhely

Ma már tényleg. Átállunk horgonyra a városi halászkikötő öblébe.

Burger King és figyelmesség

Ma a kikötőben tengünk-lengünk. Tomi elment intézkedni. Mi – jó, a gyerekek – ma a Burger Kingnek ajánljuk a napunkat. Gyerek menü lesz az ebéd. (Skandallum!)

Sk. kirakós a sok elektronikus kütyü kellős közepén.

Éhen fogunk halni

Ma van az ominózus vásárlás napja. Akkumulátort veszünk, izzókat, szennyvíz kapcsolót, fejlámpát, gázpalackot. És játékokat. Meg menória (sic!) kártyát a Rozi tabletjébe. Egy viszonylag nagy halom pénzt elköltünk.

Adios Gracosa! Hola Arrecife!

panoráma

Játék és tanulás

ez itt egy táncparkett. vagy inkább kuckó. vagy nem is. inkább egy vár.

 Nap mint nap, egyre jobban tudatosul bennem, hogy mi most kemény melóban vagyunk. Legalábbis én, de ez már így szokott lenni nálunk ezekkel az ideákkal. Elengedjük az eddigi (mások által túl liberálisnak titulált) nevelési elveinket. És aztán, ha már nem lesz ennyi sok elvünk, akkor megtaláljuk Marcit és Rozit. És vélhetőleg Tomi és Orsit is. Gyönyörű zöld lesz!

Bizonytalan, reggeliről beszámolós, bevásárlós

Korán kelek, szeretem. Bejön egy széllökés, aztán még jó pár. Durva érzés ez, egy kikötőben. Ennek most nem így kellene lennie. A grib nem működik, nem tudjuk megnézni az előrejelzést sem. Bizonytalanság van.

Koncentrálás

Munkanap

Hasmenésre, hányingerre ébredek, elkaptam Rozi pár nappal ezelőtti valamijét (a megnevezés ezúttal nem slendriánságomnak köszönhető, sem nem stílusjegy, hanem a családi alapon való mikrobiológiának kitettségből adódó óvatosság).

Viszonylag hosszú poszt, sok képpel, de egy egész hetet letudunk vele

Egy egész hete nem írtam. Egy sort sem. Mióta elindultunk nem volt ekkora kihagyásom. Megcímkézhetném: rossz passz, megvárhatnám, hogy elmúljon, ráerőltethetném magam, hogy valamit írogassak az elmúlt napokról, tennék fel hozzá képeket, oszt kész.

Apátlan színezővásárlás, elsapkásodás és más izgalmak

Tomi ma blognapot tart, fél tizenkettőkor vesszük észre, hogy ez a nap már javában tart. Sok apró pillanat, amit nem tudok visszaadni.

Lassan, de biztosan elsapkásodunk.

Egyél húst, a zöldségektől leszel olyan mélabús

Ma van a nagy nap: nyit a posta, mára ígérték a telefon alkatrészt. Reggeli után Tomi szépen kipucolkodik, készítgeti magát a nagy örömre és elindul.

Állítólag melege volt

Halügyi korrekció :)

A tényszerűség kedvéért, meg hogy nehogy bárki is félrevezetve érezze magát, de leginkáb az ügyvédem tanácsára :), az esetleges jövőbeni kártérítési pereket elkerülendő, íme egy kis helyreigazítás Orsolya két korábbi bejegyzéséhez:

Ezt csak úgy, mert ilyet is fogtam :-) - Atlantic mackerel

Elindítjuk az évet

Korán kelünk – ahhoz képest. Az új évet Daniel radikális (NAGYON RADIKÁLIS) esszéinek olvasásával indítottam, fél ötkor kezdtem el aludni, de most nem érzem a hiányát. Sőt.
Tomi – ő is hajnalban aludt el, de nem ugyanazt néztük – is frissnek látszik. Olyannyira, hogy sikerül elterelnie bennünket a bringakölcsönzőig. Így még annyira időben érkezünk, hogy találnak nekünk egy utolsó gyerekülést, egy utolsó gyerekbringát és egy utolsó utáni kosaras bringát.

Pedro Barba