Hajónapló - 2014.11.30., vasárnap

Advent első vasárnapja. Napsütés. Aztán eső, napsütés, eső, napsütés, eső. Kivirágzott a penésztől a fürdőben a nesszeszerem. Egyik pillanatról a másikra. Durván.

Virágos jókedv

Hajónapló - 2014.11.29., szombat

Korai ébredés a viszonylag sima éjszaka után. Csak hajnalban adta meg magát az oszlopra erősített kötél (ez már a második kötelünk volt). Amikor kinézek, Tomi torzonborz fejjel, egy szál pólóban és alsógatyában ölelgeti az oszlopot. Apró kis pillanatok.

Kint

Hajónapló - 2014.11.28., péntek

Hajnal. Tomi már kint, a hajó nagyon mozog. Letört a móló. A tegnap érkezett ötvenlábas olasz White Bear huszonhét tonnája és a tizenegy tonnás Equator túl sok volt neki. Tomi az olaszokkal együtt a mólót kötözi.

Négy csavar helyett két heveder és jósok kötél

Rozin megint kijön a tengeribetegség. Már nagyon elege van belőle. „Anya, az embernek mért mindig a test hány? Vagy azt gondolja, hogy hányjon?”

Hajónapló - 2014.11.27., csütörtök

Ma jön a vihar. Az előrejelzés szerint 50-60 csomós szél és 6-7 méteres swellek érnek ide hamarosan. Madeirát már letarolták.

Viharra várva

Hajónapló - 2014.11.26., szerda

A reggel a már szokásos milegyennel indul. A kikötőkapitány, nem mellesleg tapasztalt tengerész is, aggódik a saját hajójáért. A kikötőt nem éppen átgondoltan építették meg, nem elég magas a hullámtörő, ráadásul a kikötőn belül a falak meredek betonfalak, amik nem csillapítják, hanem visszaverik a hullámokat, egy mosógépdobbá változtatva a kikötőt. A januári hullámtámadás nyomait még most is lehet látni.

Agadir (de lehet, hogy Marokkó) talán legrendezettebb pontja

Hajónapló - 2014.11.25., kedd

Délelőtt megérkezik a passzátszél. A génua felhúzásával ünnepeljük meg. Már hat csomóval hasítunk. Esélyünk van rá, hogy még a teljes sötétség előtt beérkezünk Agadirba. Lassan javul a közérzetünk, csak ez a tompa fejfájás múlna már el.

Agadir by night

Hajónapló - 2014.11.24., hétfő

Kihajózunk Safiból. Antinap. Eső, a szomorú, örökké ittmaradónak tűnő fajtából. Mindenütt hatalmas, izgága, ellenséges hullámok. Mindenünk tiszta víz. És hányásszagú.

Az erős szembeszélben leszakad a grósz.

neki nem sikerült

 

Hajónapló - 2014.11.23., vasárnap

A délelőtt ma nehezebben indul, nem találjuk a hangot Rozival. Tomi összekiabál a szemközti krúzersoron álló Majával és megegyeznek, hogy átmennek egy útikönyvet megosztani. Marci is megy, nem kérdés. Rozit pár csomag csokis nápolyival (amit ajándékba neki kell átvinnie) sikerül rávenni a vendégségre. Érzem, ahogy a beálló csendben kisimulnak az idegeim, és a hajónaplót író ujjaim zongorázása feltölti az energiakészleteimet. Rákaptam.

Hajónapló - 2014.11.22., szombat

Ma vendéglátók leszünk. A már megszokott közös, kipakoló reggeli (egy Horvátországban vásárolt marokkói halkonzervvel feldobva) után a szokásosnál nagyobb rendet vágok a szobákban, Marci és Tomi a cockpitet mossák le. Ráfér. Megszaporodott a krúzer kolónia, már három másik hajó mászik át rajtunk és hozza-viszi a kikötő mocskát, ha a partra akar jutni. És nemsokára megérkezik a negyedik is: Dave, a szólózó ausztrál tengeri medve.

halászik, olvas - felfelé 5 méter, lefelé 15

Hajónapló - 2014.11.21., péntek

A tegnapi, hajón töltött nap után, ma strandot tervezünk. A kikötőbe beállásunkkor láttuk, hogy van egy strand a hullámtörők magasságában, oda igyekszünk. Terveink szerint gyalogszerrel, de a kikötői őr leszólítja éppen autóval induló, Aziz nevű kollegáját, aki elfuvaroz bennünket a strand bejáratához.

hullámtermészet

Hajónapló - 2014.11.20., csütörtök

Sirályvijjogás ébreszt reggel, a masszív halászkikötő szagot előrevetítő molekulák belefúrják magukat az orromba.

Hajónapló - 2014.11.19.

A napfelkelte a Cap Beddouzanál talál bennünket, ez a Safi előtti kis kiszögellés, innen még kb. 15 mérföld Safi. Az első, amit meglátok, a Secunda. Minden rendben van.

süssfelnap

Hajónapló - 2014.11.17.

instant kávé ízesítő

Reggel hatkor megint ébresztem Tomit, teljesen elállt a szél, alig haladunk. Tomi vitorlát igazít, motort indít. Én közben kávékat készítek. Elég nagy hangulata van egy óceáni felkelő nappal kettesben elfogyasztott instant kávénak! Ezt valahogy még Rozi is tiszteli és nem ragaszkodik hozzá, hogy azonnal bemenjek, szendereg még egy kicsit.

Hajónapló - 2014.11.16.

Verőfényes napsütés, reklámidő. A kapitányság időt kér. Fél óra múlva végigfut a mólón a hír: megnyitották a kikötőt.

Rabat veszélyes oldala

Hajónapló - 2014.11.15.

amikor azt írom, hogy mostam, akkor úgy értettem, hogy mostam

A mai feladatunk zöldség, gyümölcs és vécékacsa beszerzés a holnapra valószínűsíthető útra – tudatosítjuk magunkban már ébredés után Tomival. Csakhogy most valahogy nagyon jól esik itthon ülni, tenni-venni. Kimosom a lehányt, beázott, sósvizes pokrócokat, amiket már két hete kerülgetek. Főzök egy ebédet – korianderrel fűszerezem a csirkét, már-már autentikus. Tomi szerelget, blogot igazít, a gyerekek traffoznak. Együtt vagyunk, jó így.

Benne vagyunk a....

zújságban! :-)  <<< klikk ide az online verzióhoz

Hajónapló - 2014.11.14.

Igazi, késői, hűtőkipakolós, családias szombati reggeli. Apukám azt mondaná rá, hogy főúri.
Tegnap az ausztrál szomszédunk meghívott bennünket a móló bulira.

Christian, a svájci, aki jól beszél arabul

Hajónapló - 2014.11.13.

Ez a délelőtt a lenyugvásé. Tudjuk, hogy legalább vasárnapig maradunk, hova rohanni. Tomi útvonalakat tervez, Tenerife a késői indulással kiesett a kötelező listából (a Challenge miatt lett volna az) meg annak is megvannak az esélyei, hogy a kinti időjárás nem támogatja a túl hosszú utat még akkor sem, ha sikerül kijutnunk a kikötőből. Szóval latolgat – ez nagyon emlékeztet valamire, ott motoszkál bennem egy erős déja-vu, de nem találom, hogy mire.

Hajónapló - 2014.11.12.

egy újabb fal dőlt le: bizalmat szavazunk egy utcai árusnak

Hajnali négykor (4:00) a rádió recsegésére ébredünk. Ez meg a sötét, párás hűvösség hadiállapot hangulatot kölcsönöz a helyzetnek. A rádión a La Grace és a kikötő ügyeletese egyeztetnek. A megbeszélés szerint kimennek együtt felmérni a swell-helyzetet a kikötő bejáratához.

Hajónapló - 2014.11.11.

Reggel erős szélre ébredünk, mozog a hajó, csapkodja a szél a köteleket. Tegnap kellett volna elmenni… Talán délutánra csökken annyira a szél, hogy ki tudjunk törni - lassan kialakult egy kis fogságérzés bennem...

Hajónapló - 2014.11.10.

dagály

apály

A reggel ismét az időjárás latolgatásával indul. Tomi elmegy noonsite-ot nézegetni és Google Earth-öt frissíteni (mióta Marokkóban vagyunk nem sikerült, kiderült, hogy le van tiltva, a viber-rel együtt, de azóta már sikerült kicselezni is).

Hogyan jutottunk el ide?

Jönnek a gratulációk, büszkék ránk. A szüleink, a rokonok, az ismerősök.
Merthogy bátrak vagyunk. Így: Bátrak.
Ez annyira erősen hangzik, hogy kénytelen voltam egy kicsit jobban belemerülni. Szigorúan szubjektív poszt!
Amikor kb. három évvel ezelőtt ránk szakadt a valóság, nem is reméltem, hogy ez ide vezethetne. Az a pofon mindkettőnket belependerített az alapos önvizsgálatba, méricskéltük, hogy mi a fontos, mi a nem, mi a dolgunk itt… És azt hiszem választottunk is adott pontokon, talán minden nap. Ott, benne a helyzetekben persze nem úgy tűnt. Sokszor éreztem, hogy toporgunk, hogy csak a megfeszített meló van és nincs változás. Hogy hiába adok bele apait-anyait egy szabad óvoda és iskola alapításába, az én gyermekeimnek az avítt hagyományos adatik meg. Hogy hiába tölt el Tomi napokat, heteket, hónapokat a Challenge szervezésével, ebből sohasem lesz hajónk, hogy útra keljünk. Hogy hiába feszülünk az Ökoközérttel, az soha nem fog hozzájárulni a családi költségvetésünkhöz, csak egy drága hobbi marad. És azt, hogy sokkal egyszerűbb lenne fogni a sátorfánkat és elköltözni egy kész óvoda, iskola mellé, egy anyagilag jobban működő vállalkozásba fektetni az energiáinkat – még ha az nincs is a legjobb viszonyban a végre leporolt életcéljainkkal, a kényelem sem utolsó szempont.
Persze közben a hétköznapok megváltoztak. Az iskola, óvoda szerveződéssel sok jó szándékú embert megismertünk, megtaláltuk Mahleréket, mindenki a maga kapcsolódási pontjával: Laci és Tomi kenut készítettek, Huncsi és Marci szereltek és harcoltak, Hanna és Rozi smingeltek és színeztek, Ágival mi pedig erősítettük egymásban, hogy jó irányba haladunk, miközben keresgéltük a saját útvonalunkat ezen a járatlan terepen. És ott volt Noémi, a több embernyi garabonciás lelkével, meg Emese, aki megmutatta, hogy létezik másik felnőtt, akihez ragaszkodnak a gyerekeim. És Dóczi, aki egyszerre tudott az aggódó anyám és a támaszt kereső gyerekem lenni. És persze ott vannak a felületesebb (vagy ki tudja, talán inkább kevesebb időt kapott), de ugyanolyan fontos barátságok, érintések. Talán nem is lehet még látni, hogy ezeknek a kisebb nagyobb szövetségeknek a megélése mit gyógyított rajtunk. Talán ezek nélkül elhittük volna, hogy az út a kispolgári léten keresztül vezet … a hova is?...
Aztán egyszer csak a következő sarkon ott volt az Equator és a felkérés, hogy vigyük el a Challenge-re. Lecsaptunk rá. Hát így valahogy. Legalábbis ez az én ultraszubjektív kiemelésem, ami nem működhetne a régi választásaink, a botlásaink és a változásaink kínjait mellettünk megélő családtagjaink nélkül.
Hogy erre kell-e büszkének lenni, ez most akkor bátorság-e? Én inkább finnyásságnak, önfejűségnek élem meg. Egyszerűen annyira elképzeltem, hogy a halálos ágyamon büszke leszek magamra, hogy már nem akarom ezt a hitemet elveszíteni. Pár éve – akkor még bősz waldorfosok – készítettünk üzenetes édességeket az ovis karácsonyi vásárra, onnan maradt rám egy Steiner idézet: meg kell tanulnunk, hogy a saját parancsainknak engedelmeskedjünk és egyre kevésbé fogunk vágyakozni lényegtelen dolgokra. A saját parancsot megtalálni, na, az a feladat, a többi már csak történik.

Hajónapló - 2014.11.09.

Igazi családi nagy bevásárlás

A reggel azzal fogad bennünket, hogy a La Grace éjszakai elhajózása meghiúsult, újból próbálkozik a délutáni dagállyal.

Mi kiszakítjuk magunkat a kikötőn eluralkodó várakozó hangulaton, és elvillamosozunk a nagy bevásárlóközpontba (Marjane). Először a két villamosvonalból a rosszat választjuk ki, de sebaj, a jegy érvényes, visszajövünk és felszállunk a jóra. Ennek mindössze annyi folyománya van, hogy csontig ázunk a hirtelen érkező záporban. De mire odaérünk már meg is száradtunk. Hiába na, ez a tél.

Hajónapló - 2014.11.08.

ezeket a képeket szerintem direkt az én bosszantásomra csinálja

A La Grace éjjel indulni akar, Tomi nem vállalja az éjszakai kibotorkálást, eldönti, hogy mi csak holnap délután indulunk el (12 óránként, a dagály tetején lehet elindulni, főleg egy 3,5 méteres merülésű hajónak mint amilyen a La Grace, a mienk 2,5, nekünk sem árt figyelni, de végül nem engedik ki a La Grace-t sem.)

Hajónapló - 2014.11.07.

kiscsónakunk ring a Bouregregen, Rabat felé

Reggelire kipróbáljuk a házilag készített marokkói mézes palacsinta utánzatot. Kb. ugyanaz lehet mint a mi palacsintánk, csak nincs benne szódavíz, van viszont egy kis méz és réteslisztből vagy grízből készül - gondolom én. Az így készített verzió távolról emlékeztet a tegnapira, egy kicsit még majd pontosítani kell a receptet.
Reggeli után bevesszük magunkat a Greek Style étterembe: wifizünk, hozzá kávét, narancsdzsúzt kapunk. A gyerekek traffoznak. Marci nagyon rákattant (Tomi nem nagyon örül, szerinte „bezombulnak” tőle, én tartom magam ahhoz, hogy minden csoda három napig tart - meglátjuk), Rozi kedvesen bíztatja a másik székről „Ügyes vagy, Marci!”.

Hajónapló - 2014.11.06.

Marci barátkozik a hellyel, kezében egy darab főzött gyurma - milyen élővilága lehet már annak...

Ünnepnap (Green March), de ezt alig vesszük észre, talán több a zászló és nem építkeznek a kikötőben. A délelőtt megint hajójavítgatással telik, Tomi kiszivattyúzza a hajófeneket, hogy kiderüljön, szivárog-e valahol, aztán lemerül megnézni mi a kár.

Hajónapló - 2014.11.05.

rizsek, magok - kár, hogy ilyen finnyásak vagyunk

Hajónapló - 2014.11.04.

protokoll reggelin a kalózvezérkar

Protokoll reggelire vagyunk hivatalosak a Challenge csapat tagjaiként a kikötő egyik puccos éttermébe. Marokkói palacsintákat ehetünk – és bár a fagyipult csábítását nem tudja legyűrni, Rozinak és Marcinak is láthatóan ízlik.

Hajónapló - 2014.11.03.

chill out

Az alvásidőm félálomban telik, ideges vagyok. Aztán úgy döntök, hogy ki kell pucolni magamból ezeket a baljós érzeteket. Valamennyire sikerül, legalábbis nem gondolok rá. Amikor kijövök, kint nyugalom van: motorral haladunk, hogy a gyenge szelet segítsük.

Hajónapló - 2014.11.02.

amíg én életem legkeményebb félóráját éltem meg, Tomi fotózott

A régóta várt, teljesen átaludt éjszaka után, korán ébredünk. Tomi először – nem jellemző az otthoni szokásainkra. Kávézás nyugalomban, a szélben csattogó árbocok, kötelek, közben ébredeznek a gyerekek, igazi idill, pláne amikor a nap is felkel a párás reggelben.

Hajónapló - 2014.11.01.

a híres Európa pont és az utolsó répáink egyike

Arra ébredek, hogy alig 10 mérföldre vagyunk az Európa ponttól és nagyon megyünk.

Tomi azzal fogad, hogy programváltozás van: Cadiz lefújva, Gibraltárban kikötünk és onnan megyünk Rabatba mielőbb, mert kedd hajnalra nagyidőre van ismét kilátás, egész pontosan nem is olyan nagyidő, csak éppen akkora, hogy abban a hullámzásban nem lehet beállni a rabati kikötőbe.