Ez is csak egy nap

Mikor máskor, ha nem most? Kora reggeli ébredés, Amy Childs unschoolingos podcastjait nézegetem és megtalálom Daniel Mackler-rel készítettet. Parádés év végi ajándék!
Aztán bejön a szél. Félelmetes nézni, ahogy nyom rá bennünket a mólóra.

Az év utolsó naplementéje

Majdnem aktív nap

Hol férhet el itt ennyi ember?

Ömlenek az emberek a szigetre. Minden félórában, órában, amikor a Biosfera Express kiköt, gurulós bőröndös emberek, hátizsákos, napfénytől amúgy jól láthatóan elzárt emberek lepik el a teret. Igaz a hír: Graciosa szexi szilveszteri helyszín. Angolok, franciák, németek, spanyolok, menedzserek töltik meg az éttermeket, a pékséget, a boltot, a strandot, a partot.

A sirokkó bekavar

A hajókészítés addiktív.

Ma reggel elmegy a Beija Flor, viszi magával az új francia, igazi routard barátainkat. A sirokkó elől Lanzarote déli csücskébe, majd Fuerteventura-ra menekülnek. Szigorúan horgonyzóhelyekre.

Jean-Philippe, Marie, Mona és Annais

Ma van az a manana, amikorra megbeszéltük a találkozót a francia családdal. Rozi készül rá, a tegnapi parti futkározás Mona-val mély nyomokat hagyott benne. Egy nagylány, aki barátkozni akar vele, aki figyel arra, hogy ő mit szeretne és úgy játszik vele. Mona tényleg félelmetesen nyitott. Hétéves és simán közeledik hozzám, beszélget velem, ha nem értem, lelassítja és elszótagolja (ugyanazokat a szavakat, olyan édes!). De Tomit is megkergeti, ha éppen ő jár arra. És Marcit is megkörnyékezi sokszor, pedig nem beszél igazán más nyelvet a francián kívül, és Marci nem éppen a széles fogadókészségét veszi elő. Nyitottság, kíváncsiság, tiszta kapcsolódási szándék árad belőle.

Három a barbie

Választások

Részemről ma bármi. Kikapcsolom a fejemben a szülőt és próbálok csak magam lenni. Nem várni semmit és leginkább azt elfogadni, ami van, ami alakul. Nahát, ez így olvasva egyszerűbben hangzik. Azért részben működött. Ha más nem, rövidebbek voltak, hamarabb elmúltak a csalódások. És nem, nem ezekkel a szavakkal terveztem. Egyszerűen csak éreztem, hogy ez ma az én napom, ma ismét van bennem erő, hogy a jobb megoldást válasszam és lecsaptam rá. És tényleg jó nap lett.

Giccsgyűjteményünk újabb gyöngyszeme

Incifinci bejegyzés

Marci készített pár hajót (a hajtogatott a Maja, a másik csak egy hajó)

Hüvelyk Panna, mozgáshiány, megosztás és efölötti öröm, harbour master keresés és nem találás, francia családdal összetalálkozás, fedélzet sótalanítás, korlátlan internet 5 euróért újévi akcióra gyorsan lecsapás, recycling rizottó készítés, sok írás, kevés horgolás, Angry Birds rekordok megdöntése, Apának besegítés.

Rozi nagylány

Még tart az eufória. Elfog a melegség, amikor Rozi (nagyon aggódtam, hogy nem túl korai-e neki ez a tablet dolog) zokszó nélkül, igazi, mélyről jövő élvezettel ajánlja fel Marcinak a saját gépét a Tomi által lenyúlt Marcié helyett. Közben mosolygós, számon kérő hangon kérdezi meg Tomit: „Apa, tudod, minek jött el a ideje?”. Tomi kérdő kézmozdulatára, gyorsan válaszolja: „Hát annak, hogy nem szopogatom már annyit a ujjamat!” Diadalmasan tekint szét rajtunk.

Feliz Navidad!

Ökológiai lábnyom csökkentés

Karácsony van. Ami a szeretet ünnepe. Mi összekapunk a szelektív kuka fölött valami nagyon komoly fajsúlyú dolgon. Már nem emlékszem, hogy mi lehetett az. Igazi téli napot varázsolunk magunknak. De bekapcsoljuk a túlélő üzemmódot és várjuk a csodát. Mint a gyerekek, akik szintén.

Szél, karácsonyi készülés, horgolás

 Bolond szélre ébredünk fél négy tájban. Tomi szükségét érzi még néhány kötél elhelyezésének. Én is megragadom a kínálkozó alkalmat és beszedem a tegnap kimosott ruhákat.

Összevont semmi

Giccsparádé

Kimaradt három nap: szombat, vasárnap és hétfő. Kimentünk az öbölbe és csak voltunk főleg. Babázás, horgolás, főzés, evés, meseolvasás, mozizás, icipici fürdés, icipici séta, icipici motorcsónakázás, hullámbámulás. Meg még biztos sok minden, ami már beleveszett a ködbe.

Vadkemping

Szoba kilátással

Ma átállunk. Tegnap Tomi összebarátkozott az öbölben horgonyzó német hippikkel. Az első kézből kapott információk átbillentik benne a mérleget. Karácsonyra vissza kell ugyan jönnünk, mert akkorra megint erős és főleg rossz irányból fújó szelet jósol Tomi kedvenc széljelző oldala. Szerencsére a kikötő kapitánya is jóváhagyja a tervünket: visszaenged a jövő hét elején a kikötőbe.

Olvasás, napsütés

Az előrejelzés szerint ma délután eláll a napok óta folyamatos 25 csomóval fújó szél, ami az amúgy kellemesnek hangzó 20-24 fokot is elég zimankóssá teszi. Reggel még belehúz, sőt eső is esik. Kezdek gyanakodni, hogy talán elírták azt az évi 150 mm-nyi esőt.

Olvasnak. Marci még csak tanulja, Rozinak már megy.

Tomi (egyik) csillogós napja

Új nap, új lehetőség. Az akksi nem él vele. A telefon sem. Nem töltődnek.
Elfogyott a kenyerünk, a reggelit megoldjuk a mézeskaláccsal (ó, régi szép, mézeskalácssütő, pazarlós idők!), de aztán el kell mennünk a pékségbe.

Elengedős nap

Csak a kutya hiányzik innen.

 Menni kéne már abba az öbölbe, úgy kalkuláltuk az ehavi büdzsét, hogy itt már nincs napi fix kiadásunk. De a szél nagyon erős még. A horgonylánc pedig túl rövid, elmaradt a pótlása a hajó felkészítésekor. Nem lenne túl biztonságos ezen a rövid horgonyon ekkora szélben kiállni.

Hajónapló - 2014.12.15., hétfő

A tegnap esti internetmizéria ma reggel is tartja magát, ebből nem nagyon lesz blogfeltöltés. Családi (ok, csak szülői, de vétó nélküli) határozat születik: kimegyünk a Los Mateosba. Reggelizünk és a ránk jellemző, fókuszáltnak nem nevezhető módon összekészülünk.

Bocival megyünk, Tomi praktikus kényelemszeretete. Alig érünk ki a partra, Marci szandált le és már a vízben is van.

Ha kicsit kisüt a nap...

Hajónapló - 2014.12.14., vasárnap

a mai ebéd: spagetti torta

Korán ébredek, sok az elmaradásom, kezdenek túlnőni rajtam. Unschooling terveim egyik fekete foltja még a hogyan lehet saját magadra időt fordítani, netán pénzt keresni miközben a gyerekekről is unortodox szinten gondoskodnod kell.

Hajónapló - 2014.12.13., szombat

Reggeli ismerkedés a mólóval. A gyerekek végigsétálnak. Marci a hajókat mustrálja, igencsak értő szemmel, Rozi a lila pokrócát palástként magára terítve vonul mögötte. Csak figyelem őket, igyekszem elengedni minden valaha hallott, jólneveltségről szóló tanítást, leginkább azokat, amik a mezítláb, alulöltözve történő emberek közé menésről szólnak.

Viharnyomok és peca

Hajónapló - 2014.12.12., péntek

Ma La Graciosa. Mindenki állítja, hogy nem szabad kihagyni. Aki ismer bennünket, még hozzáteszi: nektek nagyon fog tetszeni.

olyan horvátországos

Hajónapló - 2014.12.11., csütörtök

Ma tényleg elmegy a Maya. Herbert édesanyja érkezik holnap az egyhetes karácsonyi fiúlátogatásra, unokázásra.

Hajónapló - 2014.12.10., szerda

Ébredéskor még abban vagyunk, hogy ma elmegy a Maya és vele a barátaink. Aztán kiderül, hogy nem, sőt. Bulit szerveznek ma estére.

Hajónapló - 2014.12.09., kedd

Végre kimozdulunk! Szükségünk van már egy kis inspirációra.

táj - sólepárló

Hajónapló - 2014.12.08., hétfő

Tengős-lengős nap. Ma majdnem elmentünk egyet turistáskodni, szigetfelfedező túrára, de ünnepnap van, ezért zárva az autókölcsönző. Halasztjuk. Már fel sem tűnik.

A (levél)titkokról, szubjektíven

Essünk túl a nehezén. Azért kell írnom erről, mert érintett vagyok.

Hajónapló - 2014.12.07., vasárnap

Ég az arcom a tegnap este miatt. Asma éjfélkor elbúcsúzott egy facebook üzenetben. Bocsánatkérésemre kedves köszönettel válaszol: végre volt alkalmuk egy jót beszélgetni kettesben. Milyen jó is így lenni egy kapcsolatban! Ági jut eszembe. Egy ideje tejszín helyett tejjel iszom a kávét.

Miért kellett ezt?

Miért kellett ezt elmondani? Miért kellett az arcu(n)kba tolni? 
Kit érdekel egy ártatlan félredugás? Más is túlélte már.
Megtörtént, kiderült (na, ez is megér egy misét), felejtsük el minél előbb és haladjunk tovább.
Ami nem olyan rossz, az már jó. Miért kell itt eljátszani a mártírt?

Hajónapló - 2014.12.06, szombat

A reggeli mikulástúrán összefutok a még álmos fejű Asma-val. (Az ő svájci mikulásuk egy héten keresztül folyamatosan jön, minden nap egy kis apróságot potyogtatva a gyerekeknek, majd hatodikán este odapottyantja a legnagyobb ajándékot.)

Adam eltanulta Marcitól a mindenrefelmászást

Hajónapló - 2014.12.05., péntek

Ébredés után Tomi nekiáll a - érzésem szerint szétesőben lévő - hajó szerelésének. Kiszivattyúzza a vizet, megtalálja a lyukat a fedélzeten, a zárlatot okozó vízbe lógó drótokat, a szétment ventillátort az akkumulátor töltőben.

Hajónapló - 2014.12.04., csütörtök

Felhúzzuk a spanyol zászlót.

Hajónapló - 2014.12.03., szerda

Szabadok vagyunk!

Elindulunk, felszedjük a horgonyt. Süt a nap, szép az idő. Rozi a cockpitből nézelődik, közben magában énekelget, Marci a fedélzeten mászkál, segít a kiállásban.

Hajónapló - 2014.12.02., kedd

Halászcsónakok amik úgy körénk gyűltek, hogy nem tudtunk tőlük kiállni...

Hajónapló - 2014.12.01., hétfő

Csak félig vagyok itt, szívem szerint egészen máshol lennék, de leginkább nem lennék.

Azt sem tudom igazán értékelni, hogy éppen ezt a nagyon szimpatikus olasz párt küldte mellénk a vihar. Egy gyönyörű ötven lábas hajóval, amit még a pasi édesapja vásárolt. Vasárnap estére áthívtak vacsorázni, egy real italian pasta-ra.

Rozi otthon érzi magát